böjt

„Teljes fényű csillagok módjára, * ragyogtatok fel az Egyház szellemi égboltján, * és küzdelmeitek fényével * és ragyogó csodáitokkal * megvilágosítjátok az egész földkerekséget, diadalmas vértanúk…” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás

Szent tanúságtevőkre emlékezik ma Egyházunk, akik Maximián császár idején szenvedtek vértanúhalált Krisztusért. Azt mondja róluk a vecsernyei sztihira: „ Teljes fényű csillagok módjára ragyognak nekünk”. Ugyanis ma is szükségünk van „jelekre”, amelyek Istenhez, vagy éppen Krisztushoz vezetnek bennünket. Az első karácsonykor csillag vezette a bölcseket a betlehemi jászolhoz, bennünket pedig szent tanúságtevők segítenek. „A hit hallásból ered” (Rom 10, 17), azaz valaki beszélt nekünk Istenről. Nem ébredhetünk hitre a hit átadása nélkül. Mindig van valami és van valaki, aki hozzásegít bennünket Isten megtalálásához. Lehet ez egy nagymama, édesanya, nagyapa vagy apa, és lehet egy csodával hasonlatos váratlan esemény az emberi életben, amikor a természet törvényei fölött történik valami a mi érdekünkben. Az ilyen élmények, valamint az Egyház ünnepei segítik az embert közelebb jutni Istenhez.

Tanítás

Az ünnep ikonja éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor a pusztából visszatérő Joákim találkozik feleségével, Annával. A Jakab-ősevangélium így számol be erről: „És íme, Joákim jött is nyájaival. Anna kint állt a kapuban, és amint meglátta a közeledő Joákimot, elébe futott és a nyakába borult.” Az idős házaspárnak ezt a szeretetteljes ölelését örökíti meg a kép. Jellegzetes kifejezése ennek, hogy Joákim lába Anna lába fölött van. Nyilván nem a durva eltaposás ábrázolása ez, hanem az alá-fölérendelést is magában foglaló összetartozás jelképe.

„Nagy örömet hirdetnek ma nekünk: hogy az Istenanya szent fogantatásával megnyílik előttünk a kincstár, és befejeződnek az átok által okozott keserű fájdalmak.”

Tanítás

Szent Anna csodálatos foganásának ünnepét a bizánci egyház december 9-én tartja. Az ünnep eredete igen régi, egyes kutatók szerint Szíriai Szent Efrém (kb. 306-373.) műveire vezetik vissza. Ismerünk egy kánont is, amely Krétai Szent András (kb. 650-740.) neve alatt maradt fenn, amelynek címe: December 9. A szent és istenős Anna foganása. Az ünnep lassan terjedni kezdett a nyugati világban is. Először Dél-Olaszországban, az italo-görögök hatására vették át a római katolikusok, melynek eredményeképp a IX. századból származó nápolyi kalendáriumban már megtalálható ez az ünnep, december 9. dátummal.

„Szentéletű atya, végtelenül boldog Ambrus! * A zsinat isteni ihletésű atyái között megjelentél, * s a Fiúról azt hirdetted nyíltan, * hogy megtestesült két természettel, egy személyben, * és a férfit nem ismerő Szűztől nekünk megjelent...” (Alkonyati zsolozsma)

„A hitnek szabálya, * a béketűrésnek példaképe * és az önmegtagadás tanítója gyanánt…” (Torpár 4. hang)

Tanítás

Szent Miklós főpap a Keleti Egyház védőszentje, és nekünk a „hit szabálya”, ahogy a tropárionban énekelünk róla. Miről van szó? Élt egy főpap, aki szeretetével minden kor számára megmutatta, hogyan kell megélni az evangéliumot. Nem csak beszélni kell róla, hanem megélni, megtestesíteni mindazt, amit az Üdvözítő mondott tanítványainak.

„Az Isten képére alkotott lelket * ártatlanul őrizted meg, * és elmédet az ártalmas szenvedélyektől böjtölés által megtisztítván, * az Uralkodónak ajánlottad föl...” (Alkonyati Zsolozsma)

Tanítás

Szent Száva atya már gyermekkorában vágyakozni kezdett a szerzetesi élet után. Szinte még gyermekként lépett be egy kolostorba, valahol Kappadókia szívében, ahol a Nagy Eftimiosz szentéletű atya keze alatt lett kipróbált szerzetes már 18 éves korára.