Szentek között élő Ambrus atyánk, Milánó püspökének emléke – December 7., A készület huszonharmadik napja

„Szentéletű atya, végtelenül boldog Ambrus! * A zsinat isteni ihletésű atyái között megjelentél, * s a Fiúról azt hirdetted nyíltan, * hogy megtestesült két természettel, egy személyben, * és a férfit nem ismerő Szűztől nekünk megjelent...” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás

Szent Ambrus (334-397) Treveriben (Trier) született. Családjában sok keresztény volt, még egy vértanúról is tudunk a Diokletianus-féle üldözés idejéből. Édesapja korai halála után édesanyja Rómába vitte gyermekeit. Rómában Ambrus retorikát tanult és ügyvéd lett 370-ben. Ugyanebben az évben kinevezték konzulnak Milánóba. Itt Auxentius ariánus püspök halála után békebíróként lépett fel az eretnekek és a katolikusok között. Személye mindkét fél számára elfogadhatónak tűnt, ezért püspökké választották. Annak ellenére történt ez, hogy Ambrus ekkor még csak katekumen (hitjelölt) volt. Megkeresztelkedett, és egy hét múlva felszentelték. Gratianus császár (375-383) egyre több ügyben támaszkodni kezdett Szent Ambrus püspökre, és az így nőtt befolyását a szentéletű püspök úgy kamatoztatta, hogy 379-ben, népzaj nélkül visszaszerezte a milánói bazilikát az arianista eretnekektől. Ellenségszeretete, evangéliumi gondolkodása a békét is megőrizte a politikai csatározások színterén.*

Szent Ambrus életének utolsó évtizedében élénk egyházszervezői munkát folytatott Itália északi részén. Kiváló szónok, szentírás-magyarázó volt, az ő hatására tért meg meg Szent Ágoston, és ő vezette be a kereszténység titkaiba.

Elmélkedés

Szent Ambrus a következő tanítással segíthet felkészülni a közeledő nagy ünnepre: „Amíg a földön élünk, őrizzük meg az igazság képét, hogy a mennyben majd eljussunk az igazsághoz. Legyen bennünk az igazság, legyen bennünk a bölcsesség képe: mert elkövetkezik ama nap, és a kép szerint ítéltetünk. Ne találja meg benned az ördög a saját képét: az őrjöngést, a dühösséget, mert ezekben az alávalóság képe van. Ellenséged, az ördög ugyanis, mint az ordító oroszlán keresi, kit öljön meg, kit nyeljen el. (vö. 1Pét 5, 8) Ne találjon benned aranyéhséget, ezüstnek halmazát vagy bűnök képmását: ne rabolja el tőled a szabadság szavát. A szabadság szava ugyanis, hogy azt mondhasd: „Jön e világ fejedelme, de énbennem semmije sincsen” (Jn 14, 30). Tehát, ha nyugodt vagy, hogy semmit sem talál benned, ha vizsgálódni jön, mondd azt, amit Lábánnak mondott Jákob pátriárka: „Kutasd elő, amit nálam a te holmidból találsz” (Ter 31, 32). Méltán volt Jákob boldog, mert nála Lábán semmi tulajdonát sem találta. Ráchel ugyanis elrejtette Lábán ezüst és arany istenszobrait. Ezért ha a bölcsesség, a hithűség, a világ megvetése és a kegyelem teljesen legyőzi a becstelenséget, boldog leszel; mert nem nézel hiábavalóságokra és hitvány balgaságokra. (Zsolt 39,5)”**

Tanács

Őrizzük magunkat minél tisztábban, hogy inkább az Úrnak legyen köze hozzánk, mint az ördögnek, aki rossz szokásainkon és gyenge természetünkön keresztül kíván befolyásolni.

A mai szentírási szakasz: Tit 1,5-14; Lk 20, 9-18

----
*Patrisztikus Kislexikon 34. oldal Jel Kiadó Budapest 2012.
** Szent Ambrus A Kötelességekről 154. oldal – Ókeresztény Örökségünk Jel Kiadó Budapest 2005.