Ön itt van most:Paróchus blog / Szentek között élő, Csodatevő Szent Miklós atyánk, a likiai Müra érsekének emléke – December 6., A készület huszonkettedik napja

Szentek között élő, Csodatevő Szent Miklós atyánk, a likiai Müra érsekének emléke – December 6., A készület huszonkettedik napja


By Demkó Balázs - Posted on 06 december 2018

„A hitnek szabálya, * a béketűrésnek példaképe * és az önmegtagadás tanítója gyanánt…” (Torpár 4. hang)

Tanítás

Szent Miklós főpap a Keleti Egyház védőszentje, és nekünk a „hit szabálya”, ahogy a tropárionban énekelünk róla. Miről van szó? Élt egy főpap, aki szeretetével minden kor számára megmutatta, hogyan kell megélni az evangéliumot. Nem csak beszélni kell róla, hanem megélni, megtestesíteni mindazt, amit az Üdvözítő mondott tanítványainak.

A hit szabálya a szeretet. Ezt mondja Jézus tanítványainak: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást.” (Jn 15 12) „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat.” (Jn 14, 23) „…ha szerettek tartsátok meg parancsaimat…” (Jn 14, 15) „Úgy világítson a ti világosságotok, az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Mt 5, 16)

Szent Miklós püspök azért maradt meg olyan elevenen a keresztény nép emlékezetében, mert életében a tevékeny szeretet példaképe volt. Olyan főpap, aki mindenét odaadta, hogy segíthessen. Amikor pedig nem volt már mit odaadni, akkor imádságaival eszközölte ki a segítséget a rászorulóknak. Mivel ez nem volt sem helyhez, sem időhöz kötve, minden évszázadban megtapasztalta az Egyház Szent Miklós püspök közbenjárását.

Krisztus Urunkkal való szoros barátságát önmegtagadással, imádsággal, alázattal szerezte meg, ami arra is alkalmassá teszi az embert, hogy meglássa a szükséget és annak megoldását.

A szentlélek száll le a boldogságos Szűz Máriára, és ő fogan méhében. A Szentlélek befogadásával alakulunk mi is keresztény emberekké és leszünk krisztusiak. Most pedig a megtestesülés ünnepéhez közeledve és titkához kapcsolódva, látjuk Szent Miklós püspökben az átalakult, immár krisztusi embert.

Elmélkedés

Áthosz hegyén az egyik remete-telepen történt egy különös eset, valamikor a XX. század elején. Szentéletű Paisziosz atya jegyezte le, hogy az Iviron kolostorban egyszer kiszáradt a kút. Ez nagy baj volt, hiszen víz nélkül el kellett volna hagyniuk a szerzeteseknek azt a helyet. Volt abban a kolostorban egy Nikolaosz (Miklós) nevű gyermeki egyszerűségben élő szerzetes, aki leszerelte az ikonosztázról Szent Miklós ikonját és egy madzagra kötve leengedte a kiszáradt kútba, miközben azt mondta: „Szent Miklós, gyere fel a vízzel együtt, ha azt akarod, hogy meggyújtsam a mécsesedet, hiszen meg tudod tenni! Látod mennyi ember jön és nincs egy kis friss vizünk, hogy megkínáljuk őket?” És csodák csodája a víz lassan emelkedni kezdett és a szent ikonja úszott a felszínen, míg el nem kapta kezeivel, s hódolattal meg nem csókolta és bevitte a templomba.*

Tanács

Helyes dolog Szent Miklós ikonját házainkban elhelyezni, csütörtökönként a tropárját az imakönyvünkből elimádkozni és kérni őt, hogy tanítson bennünket szeretni, a szükséget meglátni, és embertársainkkal együtt érezni.

A mai szentírási szakasz: Zsid 13, 17-21; Lk 6, 17-23a

----
*Athoszi Atyák És Szent Történetek 8. oldal. Kiadja A Szentesi Görög Nemzetiségi Önkormányzat – 2012.

Közelgő események

A Lexikonból

A Szent Liturgia...