Ön itt van most:Egyházismereti lexikon
Egyházismereti lexikon
Aérion
A felajánlott kenyér és bor együttes letakarására szolgáló nagy takaró. A liturgikus ruha anyagából készül, a megfelelő liturgikus színben. Átvitt értelemben a Szentlélek kegyelmét jelenti, mely titokzatosan ott van a Szent Liturgia bemutatásánál. Főpapi Liturgián a Hitvallás éneklésekor a püspök feje fölé emelik és kissé lebegtetik. A többi Liturgián az áldozópap lebegteti az oltáron lévő adományok fölött.
Ajtók (az ikonosztázionon)
A templom külső szentélyét és belső szentélyét összekötő három nyílás, kapu. A középső a kétszárnyú királyi ajtó, két oldalon pedig a az északi és déli ajtó található, melyek egyszárnyúak. Istentiszteleteken kívül mindig zárva vannak, kivéve húsvét fényes hetét. Istentiszteletek alkalmával sincs mindig mindegyik nyitva. A déli ajtón Szent István fődiakónus képe látható, az északi ajtón valamelyik angyalé.
Akathisztosz
Az Akathisztosz szó jelentése "nem ülve kell végezni". Az Akathisztosz himnusz az Istenszülő Szűz Mária tiszteletére írt imádság. Végzése a nagyböjt ötödik szombatjára van előírva.
Az Akathisztosz himnusz keleti egyházunk költészetének egyik gyöngyszeme. Az Istenszülő akathisztoszának mintájára az Úr Jézus és különböző szentek tiszteletére is hoztak létre akathisztoszokat.
Áldozás
A Szent Liturgiának az a része, amelyben Krisztus szent Testét és Vérét veszi magához a papság és osztja ki az arra felkészült híveknek is. A Szent liturgia lényegéhez tartozik, tehát legalább a papnak meg kell áldoznia! A bizánci egyházban mindíg két szín alatt történik az áldozás.
Áldozópap
Az egyházi rend középső fokán, a diakónus és a püspökközött álló fölszentelt személy. Rendi jele az epitrachelion. Fölszentelése a Szent Liturgiában történik, a nagybemenet után. Az egyházi rend szentségén kívül minden szentséget kiszolgáltathat. Fő tevékenysége a szentségek kiszolgálása mellett az igehirdetés.
Ámen
Héber eredetű szó. Jelentése: „valóban, igazán, úgy van, úgy legyen”. Ebben az értelemben zárja az imádságokat, a benne foglaltak megerősítéséül.
Antifona
A Szent Liturgia zsoltára. Alkalomhoz illő zsoltárversekből és hozzájuk fűzött karversekből áll. A szentmise elején, a könyörgések után énekeljük. Nevét onnan nyerte, hogy hajdan két karra osztva, váltogatva (antifoné) énekelték a hívek.