Az Istenszülő édesanyjának, Szent Annának a foganása – December 9., A készület huszonötödik napja

Tanítás

Az ünnep ikonja éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor a pusztából visszatérő Joákim találkozik feleségével, Annával. A Jakab-ősevangélium így számol be erről: „És íme, Joákim jött is nyájaival. Anna kint állt a kapuban, és amint meglátta a közeledő Joákimot, elébe futott és a nyakába borult.” Az idős házaspárnak ezt a szeretetteljes ölelését örökíti meg a kép. Jellegzetes kifejezése ennek, hogy Joákim lába Anna lába fölött van. Nyilván nem a durva eltaposás ábrázolása ez, hanem az alá-fölérendelést is magában foglaló összetartozás jelképe.

A háttérben Jeruzsálem városa látható, ahol a hagyomány szerint az Istenszülő szülei éltek. Jól kivehető a kapu is, mely alatt Anna előzőleg már várta férjét, és melyet a hagyomány a Porta Aureával, vagyis az Aranykapuval azonosít.

Egy ikonon a város vagy a templom képe, egy vagy több épület körvonalai a történelmi körülményeken túl mindig az Isten országára is utal. Az atyai házra, amely mindig a háttérben magasodik, mintegy föléje borul az alakoknak, a jelenetnek. Keretezi a jelenetet, s egyben a célt is megrajzolja.

Ezt az ikont gyakran ajándékozzák ifjú házasoknak, akik számára a szent istenősök példája valóban buzdításként szolgálhat arra, hogyan lehet kitartani egész életen át egymás mellett hűségben és szeretetben, közösen hordozva a keresztet, legyen az mégoly nagy is, mint a gyermektelenség. Az ünnep és az ikon üzenete éppen ez, hogy az Isten sohasem hagyja cserben azokat, akik bíznak benne, hanem épp a megpróbáltatáson keresztül nem is remélt gyümölcsöt nyújt ajándékul.

Elmélkedés

A Jakab-ősevangélium apokrif irat, és így beszél Joakimról és Annáról, Jézus nagyszüleiről: „Izrael tizenkét törzsének történeteiben olvashatunk Joákimról, a szerfölött gazdag emberről, aki adományait mindig megkettőzve ajánlotta fel, mondván: ,,Ez, a vagyonomból való egyik rész legyen az egész nép javára, a másik rész pedig bűneim bocsánatára az Úré, hogy ő irgalmas legyen hozzám.'' Mikor elérkezett az Úr nagy napja, és Izrael fiai fölajánlották adományaikat, akkor útjába állt Ruben ezen szavakkal: ,,Nem szabad teneked elsőként fölajánlani adományaidat, mert nem támasztottál magvat Izraelben.'' Erre nagyon elszomorodott Joákim, számba vette az egész nép tizenkét törzsét, mondván: ,,Végignéztem Izrael tizenkét törzsét, ...vajon én vagyok-e egyedül aki nem támasztott magvat Izraelben.'' Mikor utánanézett, úgy találta, hogy minden igaz támasztott magvat Izraelben, és akkor megemlékezett Ábrahámról, az ősatyáról, hogy csak a végső nap adta neki Isten gyermekét, Izsákot. Akkor igen elszomorodott Joákim, és nem is mutatkozott asszonya előtt, hanem a pusztába ment, és ott verte le a sátrát, negyven nappalon és negyven éjszakán keresztül böjtölt; ezt mondogatta magában: ,,Sem ételt, sem italt nem veszek magamhoz mindaddig, amíg reám nem tekint az Úr, az én Istenem, az imádság lesz számomra az étel és az ital'.... Felesége, Anna pedig kétszeres siránkozással siránkozott, és kétszeres jajgatással jajgatott, mondván: ,,Siratom én az özvegységemet, és siratom én a terméketlenségemet''. Mikor elérkezett az Úr nagy napja, így szólt hozzá Judit, a szolgálóleánya: ,,Ugyan meddig alázod meg így a lelkedet?....És íme, az Úr angyala megállt előtte és így szólt hozzá (vö. Lk 2,9): ,,Anna! Anna! Az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz (vö. Lk 1,13), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen.'' Mire Anna így válaszolt: ,,Ahogyan él az Úr (vö. Jud 8,19) az én Istenem, hogyha én szülni fogok akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek, és legyen az Úr szolgája életének minden napján.'' (vö. 1Kir 1,11).... *

Tanács

Jóakim és Anna lelkületével imádkozzunk és böjtöljünk szeretteinkért és a világ életéért.

A mai szentírási szakasz: Gal 4,22-31 Lk 8,16-21

----
*Részlet az un. Jakab-ősevangéliumból Vanyó László: Ókeresztény Írók sorozat, 2. kötet, Apokrifek, 328-331. oldal.