Szent Szofóniás próféta emléke – December 3., A készület tizenkilencedik napja
„Isten, aki a mindenséget szemmel tartja, tetszése szerint világosan beavatott téged a jövendő dolgok ismeretébe és az elkövetkező események tudásába...” (A hajnali szolgálaton)
Tanítás
Egyházunk örömmel idézi a kis próféták jövendöléseit, mert látjuk próféciáik beteljesedését és ez növeli reményünket. A várakozás intenzív élményét a remény adja. Az a remény, amely Isten természetfeletti ajándéka, ami azonban csak az Egyház sajátja, mert a hitetlenség legnagyobb bűne a remény hiánya.
Szent Habakukk próféta emléke – December 2., a készület tizennyolcadik napja
„Most már látja az Egyház a keresztfára fölemelt Napot, amint előre megjövendölted, legszentebb Habakukk!”(Hajnali szolgálaton)
Tanítás
A jövendöléseket, amelyeket próféciáknak is mondanak, az egyházban általánosan úgy értelmezik, mint a szabad jövőre vonatkozó ismeretek közlését, azaz annak feltárását, hogyan fog Isten cselekedni a jövőben. A próféták azt is megjövendölik, hogyan fog Isten az emberek szabad akaratával élni a jövőben, és hogy Isten akarata és az ember szabad akaratának kölcsönös hatása milyen eseményeket fog eredményezni.
November 29. A készület tizenötödik napja: Szent Paramonosz és Filumenosz vértanúk emléke
„Helytelen gondolatok sötét éjszakája fogva tart, s az ellenség gonoszsága mindig sötétségbe borít. Szabadíts meg engem az élet tőreitől! (Theotokion az Istenszülőnek)
Tanítás
A szenvedélyek és a bűnök uralma okozza az emberi lélek sötétségét. Ennek mértékét ritkán érzi az ember, hacsak nem válik a lelki élet állhatatos küzdőjévé. A böjti időszak a fokozott küzdelem ideje, amiben segíthetnek a szentatyák bölcsességükkel.
November 28. A készület tizennegyedik napja: Szentéletű Új István atya és Szent Irénarkhosz vértanú emléke
„A törvényszegő nép * a törvényszegő császár gonosz rendeletének engedelmeskedett, * és az első vértanúhoz hasonlóan téged is, atyánk, * megkövezett és összezúzta szent fejedet...” (Alkonyati zsolozsma)
Tanítás és elmélkedés
Új Szent István atya a képrombolás idején élt, és a képtisztelet nagy védelmezője volt. Először Leo császár idején védelmezte a hitet, majd ennek fia, Konstantin Kopronümosz (741-775) uralkodása alatt szenvedett súlyos üldözést, börtönt és végül a csőcselék kezétől vértanúhalált.