A legszentebb Istenszülő elszenderedésének és mennybevételének ünnepe a legnagyobb Mária-ünnep. Közismert nevén Nagyboldogasszony. Az ünnepet már a legkorábbi keresztény időkben is tartották.
XII. Piusz pápa tette dogmává: Az Isten nem engedte, hogy Szűz Mária teste az enyészeté legyen, ezért halála után testestől-lelkestől a mennybe vitette.

Az Úr színeváltásának ünnepén arra emlékezünk, amikor Jézus Krisztus a Tábor hegyén megmutatta apostolainak Isten-arcát, hogy szenvedését látva se felejtsék istenségét. Szent színeváltozása Jézus istenségét bizonyította. Az egyház ezen a napon áldja meg a gyümölcsöket.

Az egyházi év utolsó böjtje az Istenszülő elhunyta ünnepét (augusztus 15-ét) megelőző két hét. Ebben az időszakban szerdán és pénteken nem fogyasztunk húst. Aki az ősi szigorúbb forma szerint kíván böjtölni, akkor az egész böjti időszakban csak ünnepnapon és vasárnap fogyasszon halat, szerdán és pénteken pedig tartson szigorú böjtöt.
Ebben az időszakban ajánlott a Paraklisz imádkozása, amely kérő ájtatosság a boldogságos Szűz Máriához. Betegségben, bajban, szorongatott állapotban végzendő szertartás. A Keleti Egyház hagyománya szerint és a legősibb ránk maradt tipikon alapján augusztus 1-től 15-ig végzendő. Ezáltal a paraklisz a nyári böjti időszak sajátos imája.

A Keleti Egyház hagyománya szerint és a legősibb ránk maradt tipikon alapján augusztus 1-től 15-ig végzendő imádság. Az Istenszülőnek mondott kérő ájtatosság, betegségben, bajban, szorongatott állapotban végzendő szertartás.