Ön itt van most:Paróchus blog
Paróchus blog
Az egyházközség paróchusának gondolatai, elmélkedései, jegyzetei.
Vajhagyó vasárnap – 2012
A megbocsátás
Mt 6, 14-21
Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
A böjt
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Húshagyó vasárnap – 2012
Az utolsó ítéletről
Mt 25, 31-46
Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Új Szent Efrém Akathisztosza
Szent Efrém Trikalában született 1384-ben. Ez a település sok más görög városkával együtt I. Bajazid török szultán kezére került az 1393-as török invázió következtében. 1395-ben Tesszalonikiből kiindulva a törökök megkezdték a fiúgyermekek elrablását a 14–20 év közötti korosztályból. Olykor azonban a kisebbeket is elragadták a családoktól, hogy katonákat, janicsárokat neveljenek belőlük.
Alig volt Szent Efrém – világi nevén Konstantinos Morfis – 14 éves, amikor el kellett hagynia özvegyen maradt édesanyját és hét testvérét, hogy elkerülje az erőszakos török sorozást. Így elég korán szerzetes lett Attikában az Örömhírvétel kolostorban, a „Makulátlanok Hegyén”.
A csodatévő Új Szent Efrém akathisztosza és életének története a csatolt (képernyőn való megjelenítésre szánt illetve nyomtatható változatú) fájlokban olvasható.
Az „első” szentáldozásról
Éppen „elsőáldozás” időszakában vagyunk, amikor sok egyházközségekben a gyerekek felkészülnek az Oltáriszentség vételére, és ezzel megkezdik „szentségi életüket”.
Érdemes tudni, hogy a Keleti Egyház gyakorlata egészen más volt. Csak az elmúlt évszázadokban terjedt el az a szokás, amit ma úgy ünneplünk, hogy „elsőáldozás”. Kezdetben ez nem így volt.
- ‹‹
- 22 of 22