böjti vezérfonal

„Izaiás szava beteljesedett, * íme a Szűz a Határtalant * testben körülhatároltan a méhében viszi, * és siet, hogy csodálatosan megszülje. * Készülj, Isten által kiválasztott barlang, * Betlehem készülj; * a király téged választott magának lakóhelyéül! * Fogadd be jászol a a pólyába takart Krisztust, * aki jóságával megszabadítja majd az embereket a bűnök bilincseiből.” (Alkonyati zsolozsmán)

„Örvendj, Izajás, hallgasd az Úr igéjét! * Prófétálj Szűz Máriáról! * A bokor lángol, de az istenség fénylő tüzében el nem ég. * Készülj Betlehem, tárd ki kapudat, Éden, * bölcsek, induljatok, hogy megláthassátok a jászolban, pólyában lévő Üdvözítőt, * akit csillag jelzett a barlang fölött! * Ő az életadó Úr, * aki üdvözíti a mi emberi nemünket.” (Alkonyati zsolozsmán)

„Készülődj föl Betlehem: * mindnyájunk számára megnyílik az édenkert! * Ékesítsd föl magad, Efráta, * mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik, * melyben az isteni ültetvény díszlik, * melyről ha eszünk élni fogunk, * s nem halunk meg mint Ádám. * Krisztus születik, * hogy elesett képmását fölemelje.” (Tropár – Az előünnepé 4. hang)

„Tökéletes szeretet hatott át, * amikor megperzselte lelkedet a tüzes szeretet, legszentebb atya, * s arra ösztönzött, hogy az Uralkodóhoz siess. * Akkor ezeket a híres szavakat kiáltottad: * „A Teremtő gabonája vagyok, * vadállatok fogának kell megőrölnie, * hogy tiszta kenyérként jelenhessek meg az Ige, * a mi Istenünk előtt.” Esedezzél hozzá, * hogy világosítsa meg és üdvözítse a mi lelkünket!” (Az alkonyati zsolozsmán)

„Szeplőtelen áldozatul * önként felajánlottad magad annak, * aki éretted a Szűztől születni készül, * bölcs Bonifác, megkoszorúzott Szent vértanú!” (Konták)

Tanítás és elmélkedés

Bonifác vértanú Diocletian császár idején élt és szenvedett vértanúhalált. Kezdetben egy gazdag patrícius házában élt testi vágyaknak engedve. Egy bizonyos özvegyasszony, Aglaia szolgája volt. Ennek az asszonynak szeretőjeként szolgálta annak fiát is, aki konzul volt Rómában. Bár ő és úrnője szenvedélyeik fogságában éltek, sokra becsülték a keresztény vértanúk küzdelmét, és jó szívvel voltak az idegenek és a szegények iránt.

„Sebestyén és Zoé, * Márkus, Marcell és Tibor együtt küzdöttek, * a kínzások viharát elviselték, * és most a szenvedés nélküli, isteni nyugvóhelyen laknak * és ott esedeznek, * hogy lelkünk elnyerje a békességet és a nagy irgalmat!” (Alkonyati zsolozsma)