A krétai tíz vértanú emléke – December 23., a készület harminckilencedik napja

„Izaiás szava beteljesedett, * íme a Szűz a Határtalant * testben körülhatároltan a méhében viszi, * és siet, hogy csodálatosan megszülje. * Készülj, Isten által kiválasztott barlang, * Betlehem készülj; * a király téged választott magának lakóhelyéül! * Fogadd be jászol a a pólyába takart Krisztust, * aki jóságával megszabadítja majd az embereket a bűnök bilincseiből.” (Alkonyati zsolozsmán)

Az ünnep közelsége miatt liturgikus szövegeink már teret adnak az örömnek, mintha már elviselhetetlen lenne a várakozás. Karácsonyi hangulat uralkodik imádságos szövegeinken, pedig a ma ünnepelt vértanúkat Egyházunk név szerint is ismeri, és az alkonyati zsolozsma egyik énekében fel is soroljuk őket: „…Magasztaljuk Teoduloszt, * Zótikoszt és Pompioszt, * Bazilidészt, Evporoszt és Agatopuszt, * Szaturnioszt és Gelászioszt, * Szent Evarisztoszt és vele együtt Eunikiánoszt…”

Miközben megkérjük a szent vértanúkat, hogy imádkozzanak értünk Krisztushoz, örömünk igazi okát is imádságba öntjük: „Készülődj föl Betlehem, * mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert! * Ékesítsd fel magad, Efráta, * mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; - hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik…”

Aki megérti ezt, hogy milyen nagy ajándékot kapunk karácsonykor Istentől, annak minden átértékelődik az életében. Aki Betlehemben Isten Fiát találja meg, saját Urát és Királyát, az füleivel nem csak e világ hangjait és zajait fogja hallani, de hallani fogja az evangéliumot is. Szemeik megvilágosodnak és azt is látni fogják, ami láthatatlan, és olyan úton fognak ezután járni, ami Krisztus-követés lesz, nem szüntelen útkeresés vagy földi bolyongás kétes célok irányába.

Egyházunk szentjei, mint a ma említett vértanúk, amolyan „csillagok”, amelyek vezetnek bennünket az Úrhoz, ahogy a három királyokat is vezette. Miután megtaláltuk Azt, aki miatt „szüntelenül nyugtalan szívünk”*, mi magunk is fényes csillagokká válhatunk, ha nem huny ki bennünk az öröm, az Úrral való találkozás békessége és nyugalma.

A ma ünnepelt vértanúk Decius császár idején Krétán szenvedtek vértanúságot. A római helytartó, Kréta szigetének római parancsnoka, hasonló nevű és hasonló lelkületű ember volt, mint a császár. A keresztényüldözést helyén valónak tartotta, és gyűlölte a császári parancs ellenszegőit.

„Áldozzatok az isteneknek, vagy megtapasztaljátok ezek hatalmát és erejét!” Mondta a helytartó az eléje hurcolt tíz férfinak, és kilátásba helyezte a szörnyű kínzásokat, ha nem mutatnak be áldozatot a pogány bálványoknak. De a vértanúk bátram megvallották, hogy Krisztus követői, és nem áldozhatnak hamis isteneknek, mert elveszítik az örök életet. Kréta helytartója erre nyomban kiadta a parancsot, hogy ólmos szíjjakkal verjék meg őket, szaggassák testüket vaskörmökkel, hogy érezzék az „istenek erejét”.

A szent vértanúk minden kínzást bátran viseltek, és magasztalták Jézust, aki méltatta őket, hogy hasonló fájdalmakat élhessenek át, mint az Úr, amikor önkéntes szenvedésére indult.

Sem a pogányok, sem a helytartó nem értette a vértanúk örömét, ami elfedte a testi szenvedést. Végül fővesztéssel nyerték el az égi koronát a szent vértanúk.

Elmélkedés

„Az élet fája sarjad ki a Szűztől”, és minden keresztény szakíthat és ehet az élet fájáról, ami a kereszt. A kereszt gyümölcse az örök életre szóló eledel, Jézus teste és vére, amit a Szent Liturgián kapunk. Ez erősít meg bennünket annyira, hogy minden fenyegetés és vad kísértésnek ellenálljunk, ahogy a ma ünnepelt szent vértanúk.

Tanács

Gondolati kísérésekkel kezdődnek a démoni támadások és kegyelmi életünk ellen irányulnak. Semmilyen rossz gondolatot ne engedjünk a nyelvünkre, ne álljunk szóba velük!

A mai szentírási szakasz: Gal 3,8-12 Lk 13,19-29

---
*Szent Ágoston