Paróchus blog

Minden böjti időszak kezdetén előttünk áll az a fontos kérdés, hogy milyen igazi böjt, mi tetszik az Úrnak.

Amint tudjuk, van testi és van lelki böjt. Keleti Egyházunk nem választja el egymástól a kettőt, hanem egyszerre gyakorolja.

Böjti tanítás gyanánt Lépcsős Szent János tanítását, A Lépcsőt tesszük közzé részletekben.

Függetlenedés mindattól, amihez szenvedélyesen ragaszkodunk

1. Aki igazán szereti az Urat, igazán igyekszik eljutni a jövendő országba, igazán bánkódik vétkei miatt, igazán számol az örök ítélettel és büntetéssel, s akiben igazi halálfélelem működik, az már nem szereti a pénzt, sőt nem is gondol rá, nem törődik vele. Nem törődik sem vagyonnal, sem szülőkkel, sem e világ dicsőségével, sem barátaival, se testvéreivel, sem pedig bármi más földi dologgal; hanem minden ilyen kapcsolattól és minden velük járó gondtól függetlenedve, s ezeket – sőt mindezek előtt még a saját testét is – megvetve, üres kézzel, gondtalanul és halogatás nélkül követi Krisztust: folyton az égre tekintve és onnan várva segítséget, mint a szent, aki így szólt: „Lelkem hozzád ragaszkodik”; és a másik örök emlékű próféta, aki ezt mondta: „Ám én nem fáradtam bele követésedbe, Uram, és nem kívántam emberi napot vagyis nyugalmat” (1).