A Lourdes-i jelenés kapcsán

Kedves Testvérek!

Keleti Egyházunk annyi szép imát ismer az Istenszülő közbenjárására, dicséretére, hogy pusztán e birtokunkban levő lelki kincs is feljogosítana bennünket arra, hogy figyeljünk az Ő jelenéseire, könnyezéseire, és szüntelenül imádkozzunk azzal az igénnyel, hogy megértsük kéréseit.

Mivel mi a Katolikus Egyházhoz tartozó bizánci rítusú keresztények vagyunk, nem mehetünk el szó nélkül a mai évforduló mellet, amikor 1858 február 11-én a Boldogságos Szűz megjelent Lourdes mellett, egy bizonyos Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében, a 14 éves Soubirous Bernadettnek.. Összesen 18 alkalommal jelent meg neki az Istenszülő, hogy bűnbánatra és a bűnösökért való imádságra hívjon sok ezer embert.

A kis Bernadett minden jelenésben fehér ruhában látta a Boldogságos Szüzet, kék övvel a derekán, rózsafüzérrel a kezében. (Ezt az ábrázolási formát sok helyen látjuk azóta is a Katolikus Egyházban, római katolikus templomok előtt, vagy az azokban kialakított, u.n. Lourdesi barlangokban.)

Érdekes megjegyezni, hogy az első két jelenés idején a Boldogságos Szűz nem szól a gyermekhez, csak együtt imádkoztak, azaz Bernadett mondja a látomás hölgye előtt a rózsafüzért.

A harmadik jelenés idején szólalt meg először az Istenszülő, február 18-án. Bernadett akkor arra kérte, hogy írja fel nevét a magával hozott papirosra. A Szűz ellenben azt kérte, hogy két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni. Ezután a kislány mindenkinek elmondta, hogy mit él át, és a kilencedik jelenés idején, február 25-én, már 350 ember jelenlétében a Boldogságos Szűz a következőket mondta: „Igyál és mosdjál meg a forrásból, és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.”

Bernadett nem értette, mert nem látta, hogy a lábánál az avar alatt, víz buggyant fel. A patakhoz akart futni, hogy abból igyon és ott mosakodjon meg, de akkor utána szólt a Szent Szűz: „Ne menj oda! Én neked nem azt mondtam, hogy a Gave patakból igyál, hanem ebből a forrásból meríts.” A gyermek ekkor kaparni kezdte a jelzett helyen a földet, és víz tört fel ott. Ivott a még sáros vízből, megmosakodott, és evett az ott nőtt füvekből. Emiatt sokan az ott állók közül azt hitték róla, hogy megháborodott.

Március 2-án a Boldogságos Szűz elmondta óhaját. Bernadettnek tolmácsolnia kellett a papság felé a Szűzanya kérését, hogy a papság a jelenés helyére építsen egy kápolnát.

A plébános azonban bizonyosságot akart, a jelenés asszonyának neve után érdeklődött, de Bernadett nem tudta azt megmondani. A plébános valamilyen jelet is kért a látnokon keresztül a Szent Szűztől, mielőtt a kápolna építésébe belekezdett volna.

A Boldogságos Szűz azonban mosolygott mindezen, és csak ennyit mond: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”

Március 25-én az Örömhírvétel ünnepén a Szent Szűz a jelenés alatt megmondta a nevét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Ebben a kijelentésben az a különös, hogy egy írni-olvasni is alig tudó kislány nem tudhatta, hogy négy évvel korábban, 1854. 12. 08-án IX. Pius pápa az Ineffabilis Deus bullájában kihirdette, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől.

Azt gondolnánk, hogy ez a kinyilatkoztatott név bizonyította a plébános előtt a megjelenő asszony kilétét, de sajnos a pap számára ez nem volt elegendő.

Mindeközben a forrás vize egyre bőségesebben áradt, elhagyta a barlangot és vize letisztult.

Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek következtében egyre többen kísérték el a kis látnokot a barlanghoz imádkozni. A követők mellett azonban megjelentek az ellenséges erők is, valóságos hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen. Rendőrségi eljárások következtek, bezárták a barlangot, korlátokat állítottak fel és szigorú tiltásokat eszközöltek.

Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Szűz Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.

A Lourdi jelenéseket rendkívül heves támadások érték az akkori francia sajtóban, és egész Európában. Sem a helyi plébános nem hitt, de még egyházi részről is sokan játszottak szomorú szerepet a jelenések hiteltelenítése kapcsán. 1869. szept. 4-én IX. Pius pápa levele vetett csak véget a megnyilvánuló rosszindulatnak.

Kedves Testvérek!

A „Tékozló fiú vasárnapjához” érkezve érdemes elgondolkodnunk a 159 évvel ezelőtt történt égi jelenés üzenetén, amiben az Istenszülő azt kéri,hogy „tartsunk bűnbánatot”.

Amennyiben mi magunk, a papság és a nép, éljük az egyházi év lelki feladatait ünnepről ünnepre, böjti időszakról böjti időszakra, úgy nem sokat tesz hozzá a Lourdi jelenés felszólítása lelki életünk megújulásához. Csak abban a kitüntetésben részesülünk, hogy egy egyházilag elismert jelenés igazolja hitünket, szertartásunkat, rítusunkat, kipróbált hagyományunkat.

Azonban szükséges a nagyobb lelki haszon érdekében felidézni, hogy a Lourdes-i jelenések idején Franciaországban a nagy forradalmuk után meglehetősen nagy teret nyert a szekularizmus és a modernizmus, amit ma liberalizmusnak mondanánk. A XIX. században sok az ateista, a szabadkőműves Franciaországban, ami abban is megmutatkozott, hogy milyen hevesen reagált a sajtó a jelenésekre.

Ma Európa egyik leglátogatottabb Mária kegyhelye Lourdes, ami bizonyítja, hogy a rágalomhadjárat és az egyházellenes erők nem érték el céljukat. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lenne aktuális a Boldogságos Szűz felszólítása és kérése, hogy imádkozzunk a bűnösökért.

Ma Franciaországban egyre fogy a Katolikus Egyház. Mára több mecset van az országban, mint működő katolikus templom. A népeket befolyásoló sajtó pedig sokkal agresszívabb liberalizmust képvisel mint a jelenések idején, és a sajtóorgánumok gúnyt űznek minden emberi életet fenntartó értékből. Gondoljunk csak a Charlie Hebdo szatirikus lap szüntelenül mocskolódó működésére, amit 2015-ben támadtak meg terroristák Párizsban, hogy elégtételt vegyenek kártékony működéséért.

Vajon nincs összefüggésben mindez az Egyház imádságának gyengülésével? Nincs összefüggésben a világ helyzete a katolikus egyházközségek fellazulásával? Hiszen tapasztaljuk, hogy megszűnő félben vannak a rózsafüzér társulatok, és egyre nehezebb elkötelezett imacsoportokat létrehozni! A magunk helyzetét ne is említsük, amikor vecsernyére és egyéb kis szertartásokra már alig járnak híveink. Hogyan meríthetnének így abból a lelki kincsből, ami igényt tart egész lelki világunkra és odaadásunkra.

Nagyon súlyos aktualitásnak kell vennünk a Boldogságos Szűz 159 évvel ezelőtti felszólítását, a bűnbánatra és az imádságra magunkért és más „tékozlókért”. Úgy is értelmezhetjük megjelenését, hogy üzen az atyai házban maradt idősebb testvérnek, hogy imádkozzon tékozló öccséért, hogy térjen haza. Vizsgálja meg saját helyzetét és viszonyulásait az atyai házban és kezdjen örülni értékeinek és biztonságának, és éljen is mindazzal amit ez a ház nyújt neki, ebben az esetben a bűnösökért való imádságot és közbenjárást, hogy „aki elveszett, megkerüljön, aki halott, feltámadjon”. (v. ö. Lk 15, 32) Ugyanis a közbenjáró ima képes csodát tenni!

Kedves testvérek!

Isten igazolja szentjeit. A Lourdes-i jelenések hajdani főszereplője, a kis Bernadett, zárdába lépett és 13 évig volt szerzetes. Bernadett mindössze 35 évet élt, súlyos betegségben szenvedve, sok megaláztatást tűrve, míg Isten haza nem hívta hű szolgálóját 1879-ben.

1925-ben, boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. A Szent Bernadett kezében tartott kereszt és rózsafüzér oxidálódott, de teste tökéletesen ép maradt. Boldoggá avatásának eljárásakor, 1925-ben, mintát vettek a májából, és döbbenten tapasztalták, hogy a gyorsan bomló szerv szinte tökéletes állapotban van. Bernadettet végül XI. Piusz pápa 1933-ban szentté vatta.

Mindez igazolja a hívők serege előtt, hogy Isten akarata volt a Boldogságos Szűz megjelenése Lourd-ban, és kérése a jelent szemlélve, nem veszített aktualitásából. Ámen.

Eger, 2017. 02. 11.