Ön itt van most:Paróchus blog
Paróchus blog
Az egyházközség paróchusának gondolatai, elmélkedései, jegyzetei.
Szent Eusztratiosz, Auxentiosz, Jenő, Mardáriosz és Oresztész vértanúk, valamint Szent Lucia vértanúnő emléke – December 13., A készület huszonkilencedik napja
„A hatalmas zsarnokok dühétől nem féltetek, * Krisztus hitét annál jobban, buzgón hirdettétek...” (Alkonyati zsolozsmán)
Tanítás
Krisztus születésének nagy ünnepére készülve, újra és újra vértanúkat állít elénk az Egyház . Olyan szenteket, akik éppen ezen a napon szenvedtek vértanúhalált Krisztusért.
Szentéletű Csodatevő Szpiridon atyánk, a ciprusi Trimithosz püspökének emléke – December 12., A készület huszonnyolcadik napja
„A kígyót arannyá változtattad, * ó szent, szavad kötelékével megfojtottad * a káromló és gonosz Áriuszt, Isten-hordozó, * az uralkodónak orvosként jelentél meg, dicséretre méltó, * holtakat feltámasztottál, ördögöket űztél....” (Hajnali szolgálaton)
Szentéletű Oszlopos Dániel atyánk emléke – December 11. A készület huszonhetedik napja
„Az önmegtagadás vesszejével kettéválasztottad a szenvedélyek tengerét, elmerülés nélkül átmentél rajta és elérkeztél a szenvedélyektől való teljes szabadság hegyére, és megtisztult elmédben Istennel társalogtál, atyánk!” (Hajnali szolgálaton)
Tanítás
Hogyan lehetséges az, hogy valaki felmegy egy oszlopra és ott él, tűr fagyot, égető napot, esőt és szelet? Azt mondjuk lehetetlen, de olvasunk olyasmit az evangéliumban, hogy Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is őbenne. (vö. 1Jn 4, 16-18) Ha ez megvalósul egy ember esetében, akkor bármi megtörténhet, akár az is, hogy eltűnnek a fizikai korlátok. Tudjuk azt is, hogy abban teljesedik ki bennünk a szeretet, hogy örömmel és bizalommal várjuk az ítélet napját. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelemet, mert a félelem büntetés. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.
Szépszavú Szent Ménász, Hermogenész és Evgrafosz vértanúk emléke – December 10. A készület huszonhatodik napja
„Teljes fényű csillagok módjára, * ragyogtatok fel az Egyház szellemi égboltján, * és küzdelmeitek fényével * és ragyogó csodáitokkal * megvilágosítjátok az egész földkerekséget, diadalmas vértanúk…” (Alkonyati zsolozsma)
Tanítás
Szent tanúságtevőkre emlékezik ma Egyházunk, akik Maximián császár idején szenvedtek vértanúhalált Krisztusért. Azt mondja róluk a vecsernyei sztihira: „ Teljes fényű csillagok módjára ragyognak nekünk”. Ugyanis ma is szükségünk van „jelekre”, amelyek Istenhez, vagy éppen Krisztushoz vezetnek bennünket. Az első karácsonykor csillag vezette a bölcseket a betlehemi jászolhoz, bennünket pedig szent tanúságtevők segítenek. „A hit hallásból ered” (Rom 10, 17), azaz valaki beszélt nekünk Istenről. Nem ébredhetünk hitre a hit átadása nélkül. Mindig van valami és van valaki, aki hozzásegít bennünket Isten megtalálásához. Lehet ez egy nagymama, édesanya, nagyapa vagy apa, és lehet egy csodával hasonlatos váratlan esemény az emberi életben, amikor a természet törvényei fölött történik valami a mi érdekünkben. Az ilyen élmények, valamint az Egyház ünnepei segítik az embert közelebb jutni Istenhez.
Az Istenszülő édesanyjának, Szent Annának a foganása – December 9., A készület huszonötödik napja
Tanítás
Az ünnep ikonja éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor a pusztából visszatérő Joákim találkozik feleségével, Annával. A Jakab-ősevangélium így számol be erről: „És íme, Joákim jött is nyájaival. Anna kint állt a kapuban, és amint meglátta a közeledő Joákimot, elébe futott és a nyakába borult.” Az idős házaspárnak ezt a szeretetteljes ölelését örökíti meg a kép. Jellegzetes kifejezése ennek, hogy Joákim lába Anna lába fölött van. Nyilván nem a durva eltaposás ábrázolása ez, hanem az alá-fölérendelést is magában foglaló összetartozás jelképe.