Ön itt van most:Paróchus blog / Aggeus póféta – December 16., a készület harminckettedik napja

Aggeus póféta – December 16., a készület harminckettedik napja


By Demkó Balázs - Posted on 16 december 2017

„Isten Lelke megvilágosította elmédet * és megjövendölted Isten titkait, * mert a jövendőt világosan feltártad, * és megmagyaráztad az események megvalósulását, * végtelenül boldog Aggeus próféta! * Esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adja meg nekünk a nagy irgalmat!” (Hajnali szolgálaton)

Tanítás

Aggeus próféta az izraeliták babilóniai fogsága után működött, akkor bízta meg Isten prófétai feladatokkal.

Látta jövendölését beigazolódni, amikor Zorobábel fejedelem és Jósua főpap vezetésével szerencsésen megérkezett a nép Jeruzsálembe. Először az Úr oltárát építették újjá, „hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat” (Ezdr 3, 2) hálát adva a Mindenhatónak, és hogy megtisztuljanak szívükben.

A fogságból visszatért nép csak szerény támogatást tudott adni a Templom felépítéséhez. El is csüggedtek, hogy nem fogják tudni helyreállítani a lerombolt salamoni templomot. Ekkor azonban a környezetükben élő szamaritánusok segítséget ajánlottak az építkezéshez.

A szamaritánusokat még az asszírok telepítették be a hajdani Izrael középső és felső részére. Vallásuk beépítette a mindenkori lakhelyük szerinti isten vagy istenek tiszteletét a már meglévők mellé. Így Jahvét is tisztelték. Az ő ajánlatuk előnyösnek tűnt, mivel munkával és pénzzel egyaránt támogatták volna az építkezést.

Nagy próba volt ez Izrael számára! Ha elutasítják az együttműködést, akkor halálos ellenséget szereznek, ha pedig elfogadják az ajánlatot, akkor veszélybe kerül istentiszteletük tisztasága, hiszen el kellett volna ismerni a szamaritánusok alapvetően pogány, keverék-vallásának létjogosultságát, beengedni a pogány szertartásokat a sajátjuk mellé.

E vívódás közepette azonban visszaemlékeztek a fogság előtti tapasztalatokra, a pogány népekkel kötött szövetségek eredményére. Ezért nem vállalták a kockázatot, hanem elutasították a szamaritánusok ajánlatát. Azok megsértődtek, és ellenségekké váltak, minden eszközzel meg akarták hiúsítani az építkezést. Hazug vádakat koholva feljelentették az építőket a birodalom királyainál, akik ennek nyomán megtiltották a további munkálatokat. A nép megrettent, és a templom újjáépítésének munkái megszűntek.

Mindenki a maga házával kezdett törődni, és úgy tartották, hogy „nincs itt az ideje az Úr házát építeni”.

Isten azonban másként vélekedett. Elküldte Aggeus prófétát és ezt üzente rajta keresztül a népnek: „Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje... Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.” (Agg 1, 4-6)

A nép ezután Istenben bízva újra hozzáfogott a Templom felépítéséhez. Folytatták a munkát a tiltás ellenére, egészen Nagy Dárius uralkodásáig, aki kivizsgálta az ügyet és megerősítette Círusz király korábbi rendelkezését (i.e. 520-ban kiadott rendelet.), amely engedélyezte minden nép saját isteneinek tiszteletét. Így már szabadon dolgozhattak.

Elmélkedés

Karácsonyi készületünk vége felé érdemes elgondolkodni az Aggeus prófétának adott isteni kijelentésen, mivel Isten fenntartja magának az emberi szív feletti jogot, hogy ott Ő legyen az első, és az ember életében minden ezután következzen.

Hogyan lehetne másként megélni az első parancsot? Hiszen abban Isten azt kéri: „Szeresd Uradat Istenedet, imádd, és csak neki szolgálj!”

Vajon miért voltak olyan szegények a Messiás születésének körülményei, ha nem azért, mert senki nem várta, és az emberek számára nem Isten volt az első?

Szállást sem kapott a Szent Család, és a próféciákat sem kutatta a nép vezetősége, csak emberi okok miatt, félelemből és rossz szándékkal, mintha Isten terve senkinek nem számítana.

Ki készít ma szívében helyett az Úrnak? Betlehemben egyszer született meg, de az emberek szívében sokszor szeretne szállást találni a szeretettel közeledő Úr, és szeretné lehajtani a fejét az emberi szívben, ha lenne számára ott hely.

Tanács

Az Úrra való várakozás a hit cselekedete. Úgy kell élnünk, mint akik tudják, a nagy király bármikor eljöhet. Az Ő születésére várva megvizsgáljuk magunkat, hogy érvényes-e a mi szívünkre Jézus megjegyzése: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania...” (Lk 9,58)

A mai szentírási szakasz: Ef 1, 16-23; Lk 12,32-40

Közelgő események

A Lexikonból

Szó szerint: "közös tevékenység". Tágabb értelemben liturgia az egyház összes hivatalos szertartása, vagyis a...