Az egyházi év utolsó ünnepe augusztus 29-én Keresztelő Szent János fejevételének emléknapja.

A legszentebb Istenszülő elszenderedésének és mennybevételének ünnepe a legnagyobb Mária-ünnep. Közismert nevén Nagyboldogasszony.
Az Isten nem engedte, hogy Szűz Mária teste az enyészeté legyen, ezért halála után testestől-lelkestől a mennybe vitette. Ezt XII. Piusz pápa tette dogmává. Már a legkorábbi keresztény időkben is tartották.

A Parakliszt ikonmagyarázat követi majd a csütörtöki napon. A Nagyboldogasszony ünnepi ikonjával ismerkedhetünk meg részletesebben.

Az Istenszülő elhunyta ünnepét (augusztus 15-ét) megelőző két hét a Nagyboldogasszony böjtje, amelyben szerdán és pénteken nem fogyasztunk húst.

Aki az ősi szigorúbb forma szerint kíván böjtölni, akkor az egész böjti időszakban csak ünnepnapon és vasárnap fogyasszon halat, szerdán és pénteken pedig tartson szigorú böjtöt.
Ebben az időszakban ajánlott a Paraklisz imádkozása, amely kérő ájtatosság a boldogságos Szűz Máriához. Betegségben, bajban, szorongatott állapotban végzendő szertartás. A Keleti Egyház hagyománya szerint és a legősibb ránk maradt tipikon alapján augusztus 1-től 15-ig végzendő. Ezáltal a paraklisz a nyári böjti időszak sajátos imája.

A próféta a bálványimádó Acháb király idejében az igaz Isten hitének nagy harcosa volt. Élete végén Kr. e. 9. században mennybe ragadtatott. Napja lítiás ünnep.
Ezen az ünnepen könnyezett először az Istenszülő Szűz Mária pócsi ikonja, 1715-ben.
Illés próféta a Miskolci Egyházmegye védőszentje, ezért ehhez az ünnephez kötődik egyházmegyénk búcsújának ideje is.