Keresztfelmagasztalási ünnepünk igen régi, a IV. századig megy vissza, amikor Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja megtalálta a Szent Keresztet. A keresztény embernek a kereszt, Isten irántunk való szeretetének a jele, Krisztus Urunk önfeláldozásának, üdvösségünknek és az ördög fölötti győzelemnek a jelképe. A Szent Kereszt tisztelete által Krisztus urunk áldozatát, szenvedését és halálát tiszteljük és amikor csak keresztet vetünk, megváltásunkba vetett hitünket valljuk meg.

Az Istenszülő Szűz Mária övének elhelyezésére emlékezünk ezen a napon.

Az egyházi év utolsó ünnepe augusztus 29-én Keresztelő Szent János fejevételének emléknapja.

A legszentebb Istenszülő elszenderedésének és mennybemenetelének ünnepe. Közismert nevén Nagyboldogasszony. Az Isten nem engedte, hogy Szűz Mária teste az enyészeté legyen, ezért halála után testestől-lelkestől a mennybe vitette. A Szűzanya elhunyta és mennybevitele a legnagyobb Mária-ünnep. Már a legkorábbi keresztény időkben is tartották. XII. Piusz pápa tette dogmává.

Augusztus 6-a Úrszínváltozás ünnepe. Ekkor mutatta meg Jézus Krisztus a Tábor hegyén apostolainak Isten arcát. Szent színeváltozása Istenségét bizonyította. Az egyház ezen a napon áldja meg a gyümölcsöket.

Minden böjti időszak kezdetén előttünk áll az a fontos kérdés, hogy milyen igazi böjt, mi tetszik az Úrnak.

Amint tudjuk, van testi és van lelki böjt. Keleti Egyházunk nem választja el egymástól a kettőt, hanem egyszerre gyakorolja.