Demkó Balázs atya gondolatai a papi öltözékről

November 7-én, Nyíregyházán beöltöztek a másodéves papnövendékek. Ehhez kapcsolódva beszélgettünk Balázs atyával saját emlékeiről és tapasztalatairól.

Úgy tekintettünk a reverendára, mint a tényleges krisztusi szolgálat szimbólumára. A felsőbb évesek adták ránk a ruhát és idézettel ellátott szentképet is kaptunk. Ennek egyik mondata nagyon belém ivódott: "Akkor is érezd magadon ezt a ruhát, amikor nincs rajtad". Azóta is sokszor eszembe jut!

Hiszen valóban van egy papi magatartás, amit szimbolizál a reverenda, de ha nincs rajtunk, akkor is tudnunk kell, hogy kinek a szolgálatában állunk. Azért én azt vallom, hogy ne csak a templomban, hanem minden olyan alkalommal viseljük, ha az egyház ügyében járunk el. Velem is megtörtént, hogy hivatalban, kórházban erről ismertek meg, hiszen a reverenda valóban egy jel. A falvakban mindenki ismeri a papot, de nagyobb településeken már nem feltétlenül.
Konstantini Szent János azt mondja, hogy a pap liturgikus ruhába öltözve áll az Isten színe előtt. A keresztség letörli a bűnt és az egyház tagjává tesz bennünket. Ezt a tisztaságot és szépséget kellene őriznünk életünk folyamán. A szentéletű atya szerint a paptól azonban ennél többet kérnek számon. Minden erényt, amivel az egyházat kell szolgálnia. Ezeket a liturgikus ruha szépsége képviseli majd az Úr előtt.
Nekem ezt is jelenti a ruha! Nem csak elkülönítettek vagyunk Isten szolgálatára, hanem több is követeltetik tőlünk!