Októberi és novemberi imaszándék: Imádság Hazánk, és a Magyar Katolikus Egyház vezetőiért

A magyar Parlament épületében már bent van a Szent Korona, aminek kapcsán, ha nem is hiszik el sokan a Parlament épületében ülésező politikusok, titokzatos módon jelen van a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz, karján a kis Jézussal. Ott van még mögötte felsorakozva valamennyi Árpád-házi király, minden magyar szent, boldog és tiszteletre méltó igaz életű.

Közülük külön kiemelném Szent László királyunkat, kinek tiszteletére idén emlékévet hirdetett meg kormányunk nemzetpolitikai államtitkársága, a szent király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.

Az emlékév egyik ünnepi állomásán Dr. Erdő Péter esztergom-budapesti érsek a következőt mondta: „Szent László sokat tett azért, hogy az ország állandó hazája és “szeretett otthona” legyen a magyar népnek”*

Ennek a feladatnak az érdekében Szent László királyunk megvédte a magyarságot és az országban élő többi népet a nomád betörésektől. Imádsággal és karddal küzdött, és tudnunk kell, hogy ma is részt vesz abban a szellemi harcban, ami nemzetünk fennmaradásáért zajlik.

Bizonyosak lehetünk abban, hogy szentjeink a parlament üléstermében jelen vannak a szent angyalokkal, ahogy az ember igazi érdekei ellen megtévesztéssel küzdő démonok is jelen vannak és látható csatlósaik is ott ülnek, láthatatlan gazdáik parancsait végrehajtani. Mindaz azonban csak tudatlanság, és a keresztény hittől való elszakadás következménye, hogy szenvedélyeik vezérlete alatt azt hiszik, hogy cselekedeteik jók és az egész ország javát szolgálják.

Mekkora kegyelem lenne mindannyiunk számára, ha egy szempillantásra minden parlamenti képviselő és minden párt embere láthatná ezt a mennyei sereget, amint figyelik és ösztökélnék őket, hogy helyesen, Krisztus parancsai szerint cselekedjenek!

Kétségünk ne legyen, afelől, hogy látni is fogják az ítélet napján, hogy mit és hogyan kellett volna cselekedniük. Nekik azonban, most van szükségük a megvilágosodásra.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Sátán igen haragudhat a magyarokra, mert sok szentje van ennek a kis népnek, és ma is vannak engesztelők, küzdő keresztények és olyan jó szándékú emberek, akik felett nincs teljhatalma a gonosznak.

Meg is tesz mindent a pokol fejedelme, hogy amíg időt kap végső bukásáig, addig nagy kárt tegyen családjainkban, a közéletben, a parlamentben. Azon van, hogy széthúzást gerjesszen, viszályt, fokozódó gyűlöletet. Amint körülnézünk, úgy látjuk, hogy sugallatai kapcsán mindenhova betette a lábát, és építi itt is birodalmát. Nem kellene hogy így legyen, de minél gyengébb a hit, annál jobban erősödik ő.

Segítsünk tehát vezetőinknek imádsággal ebben a szellemi harcban! Őket jobban támadja hatalmuknál fogva az ördög, mert rajtuk keresztül nagyobb kárt tud hazánkban tenni. Ezért az értük való imádságot hazafias kötelességnek kellene tartanunk, hogy Jézus követése mellett őket is segítsük szellemi fegyverekkel.

A hit szemével látnunk kell, hogy az ország vezetői között nincs egy ellenségünk sem, hanem csak az Ördög az ellenségünk, aki befolyását aljas módon vezetőink gyengítésével kívánja növelni.

Aki keresztény hitében él, tudja, hogy csak szellemi fegyverekkel küzdhet a szellemi ellenség ellen. Ezt olvassuk ugyanis Szent Pál apostol levelében az igazi ellenségről: „...A mi harcunk nem a test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai ellen és a gonoszság lelkei ellen...” (Ef 6, 12)

Éppen azért, mert rafinált ellenfelünk van, küzdelmünket magunkon kezdjük, hogy az imádság erősebb legyen! Nekünk is „le kell vetnünk az óembert, és fel kel öltenünk az újat, aki Isten tetszése szerint megújult.” (v.ö. Ef 4, 23-24) Ehhez is kínál segítséget Pál apostol, amikor Krisztus harcosának öltözetét írja le: „...Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon… „övezzétek fel derekatokat igazságszeretettel”… magunkra öltve a „megigazulás páncélját”, saruként hordjuk a „készséget a békesség evangéliumának hirdetésére”, és az ördög kísértéseit, mint a rossz gondolatok „tüzes nyilait”, fogjuk fel a „hit pajzsával”! Az „üdvösség sisakját”, pedig úgy hordjuk a fejünkön, mint azt a biztos tudást, hogy a harc kimenetele biztos győzelem! Nekünk érdemeket kell szereznünk ebben a háborúban, hogy nagyobb legyen az örömünk. Fegyverünk Pál apostol szerint a „Lélek kardja, ami Isten beszéde”. (v.ö. Ef 6, 13-17)

Küzdenünk kell tehát, életállapotunktól függetlenül! A harcban velünk van a Boldogságos Szűz, kinek Parakliszt énekelünk Egymás csöndes imádságait is összegyűjtjük az Rózsafüzér társulatokban és egyházközségünk Akathisztosz-Körében, ahol közösen imádkozunk egyazon imaszándékért.

Ebben a lelki munkában velünk vannak a magyar szentek és a Boldogságos Szűz Mária, aki annyiszor jelét adta már irántunk való aggodalmának és szeretetének. Ezért „melegítsük fel a szívünket” azzal a gondolattal, hogy meghívást kaptunk a győztes harc részvételére.

--------
*Győr, 2017. június 27. a szabadtéri szentmisén hangzott el.