Szent Szofóniás próféta emléke – December 3., A készület tizenkilencedik napja

„Isten, aki a mindenséget szemmel tartja, tetszése szerint világosan beavatott téged a jövendő dolgok ismeretébe és az elkövetkező események tudásába...” (A hajnali szolgálaton)

Tanítás

Egyházunk örömmel idézi a kis próféták jövendöléseit, mert látjuk próféciáik beteljesedését és ez növeli reményünket. A várakozás intenzív élményét a remény adja. Az a remény, amely Isten természetfeletti ajándéka, ami azonban csak az Egyház sajátja, mert a hitetlenség legnagyobb bűne a remény hiánya.

A reménykedő várakozás cselekvő várakozás. A reménytelenség sokszor azokban a bűnökben mutatkozik meg, amelyeket mulasztással követünk el. Aranyszájú Szent János szerint nem annyira a bűn dönt minket romlásba, mint inkább a reménytelenség, amely a bűnök gyökere. Az ókorban a szomorúságot, az akkediát a Szentlélek elleni bűnök közzé sorolták.

A reményvesztésnek több arca is van. Lehet ez szomorú, és lehet cinikus. A legcinikusabb lény a teremtésben az Ördög. Viannay Szent János atya szerint az ördög mint cinikus angyal, azzal biztatja a fiatalokat a bűnre, hogy még van idejük a bűnbánatra. Amikor pedig megöregszenek, akkor azzal a kísértéssel jön, hogy ennyi elkövetett súlyos bűnnel nem tud mit kezdeni az Isten. Így aztán sok idős ember elveszti a reményt és elkárhozik.*

A remény természetfölötti ajándék. Ezt a természetfölötti ajándékot a bűn kezdi ki, annak nyomán veszítjük el reményünket. Hogy is lehetne a kísértésnek ellenállni, ha nem volna Isten szeretetébe vetett remény?!

Elmélkedés

A hit és a remény szoros kapcsolatáról ezt mondja a Szentírás: „A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk.” (Zsid 11, 1)

„Ő (Ábrahám) reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: „Annyi lesz a te utódod”. (Ter 15, 5) És nem gyengült meg hitében, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, és Isten igéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni , amit ígért. (Rom 4, 18-21)

Tanítás

Beszélgessünk a családban a reményről, ilyen kérdések felvetésével: „Mit remélhetünk? Mi reményünk alapja?”

A mai szentírási szakasz: Zsid 4,1-13 Lk 21,12-19

----
*Monin abbé - Szól az Ars-i Szent – Szent Gellért Kiadó és Nyomda 2000