Lépcsőfokok a böjtben

Megkezdődött a mai napon a böjti időszak, és ahogy Lépcsős Szent János nagy művében feltárja a lelki felemelkedés útját az üdvösség felé, úgy a „böjtnek” is vannak fokozatai, amelyek segítik a lelki gyarapodást. Érdekességként érdemes ezzel megismerkedni, hiszen Keleti Egyházunkban ezek a „fokozatok” ma is jelen vannak.

A böjt legalsó „lépcsőfokán” azok a megkeresztelt testvéreink állnak, akik csak „hallottak valamit” a böjtről, de soha nem gyakorolták, ahogy eddig vallásukat sem vették túlságosan komolyan. De hallottak valamit a böjti időszakról, és ezért egészségügyi szempontból, fogyókúra gyanánt bekapcsolódnak az Egyház böjti időszakába. Nem fognak szerdán és pénteken húst enni, és talán vallásos tartalmakra is rákeresnek a világhálón, mivel most „böjtölnek”. Így esélyük lehet a böjt lelki tartalmával is találkozni, amellett, hogy valamilyen önmérsékletet is magukra erőltetettnek, imádságos elkötelezettség nélkül.

Talán nem is kellene említést tenni erről a gyakorlatról, hiszen valójában nem beszélhetünk az ő esetükben böjtről. Azonban meglepett, hogy milyen sokan vannak ezek a „testvérek”, akik valamilyen érdeklődéssel, mondhatni, valamilyen becsülhető nyitottsággal állnak a böjti időszakhoz, és közöttük lehetnek olyanok, akikből majd küzdő keresztények lesznek.

A második lépcsőfokon – ha nem a legalsón – , a húsevő böjtölők állnak. Ők azok, akik minden böjti időszakban húst esznek, csak a pénteket tartják meg hústalanul. Róluk azt mondják a szentatyák, hogy csupán húsevéssel nem tudnak az imádságban kiteljesedni, imádságban gyarapodni.

A harmadik lépcsőfokon a lakto-vegetáriánusok állnak, akik semmilyen húst nem esznek, de fogyasztanak zöldségeket, tejtermékeket, gyümölcsöt, és mindenféle növényi táplálékot. Ide sorolhatók a közösségben élő szerzetesek, és azok a világban élő keresztények, akik félreteszik a húsfogyasztást a böjti időszakra.

A negyedik böjti lépcsőfok a gyümölcsevőké. Főleg azok a szerzetesek tartoznak ide, akik egyszer egy nap kenyeret és gyümölcsöt fogyasztanak, vasárnap egy kevés zöldséglevest. Ők az egész böjti időszak idején ezt a gyakorlatot követik. Azok a szerzetesek, akik eljutottak erre a szintre, könnyen meg tudják fékezni a testi szenvedélyeket, uralkodnak a gondolati támadásokon, és gyorsan fejlődnek az imádság területén.

Az ötödik lépcsőfok a „gabonaevők” csoportja. Azok a szerzetesek, remeték tartoznak ide, akik naponta csak egyszer egy kis fekete kenyeret vesznek magukhoz, vagy áztatott búzát, lencsét, kölest, vagy borsót fogyasztanak egy kis vízzel.

A hatodik lépcsőfoka a böjtnek az a gyakorlat, amit „száraz evésnek” is mondanak. Azok a magányba vonuló szerzetesek, remeték gyakorolják ezt, akik már kipróbálták magukat az előző fokozatokban és most csak száraz kenyeret, kétszersültet esznek vízbe áztatva, egy kis ecetet hozzáadva. Ezt a kevés táplálékot is csak naponta egyszer fogyasztják, inkább, csak életük fenntartásáért. Olvashatunk erről a böjti formáról az egyiptomi remeték eseténél és más szerzetesekről szóló feljegyzésekben.

A hetedik, legmagasabb lépcsőfoka a böjtnek az isteni manna fogyasztása. Ez a legmagasabb szerzetesi böjt, amit csak néhány Szentlélektől kiválasztott és megajándékozott aszkéta nyerhet el. Ők azok a szerzetesek, akik megelégszenek az isteni szent titkok vételével, Jézus Krisztus Szent Testével és Vérével, amit hetente kétszer magukhoz vesznek a böjti időszak folyamán. Ezen felül csak vizet fogyasztanak.

E felsorolt lépcsők és fokozatok magaslatai mellett, a mi egyszerűbb böjti-próbálkozásaink nem értéktelenek Isten előtt! Sőt! Szerény hústalan táplálkozásunk, ha alázatos magatartással párosul, akkor nagy kegyelmet biztosít számunkra.

Egy keresztény nem tud lelki tisztaságot biztosítani magának, ha nem vállal lelki harcot és erőfeszítést szenvedélyei ellen. Akármilyen csekélynek is látszik a nagyobb erőfeszítések mellett ez a küzdelem, hogy csupán kevesebbet eszünk, mégis segít, hogy visszafogjuk nyelvünket, hogy kevésbé zaklassuk embertársunkat kívánságainkkal és belső nyugtalanságainkkal, amelyeket szenvedélyeink okoznak. Erre jó a böjt, és Lépcsős Szent Jánosnak az a tanácsa, hogy gondoljunk gyakran a halálra és ne feledjük földi életünk után az ítéletet.

Böjt és imádság nélkül rendkívül nehéz lesz a szenvedélyek ellen harcolni. A bűnbánat, a bűnök elhagyása, a megtérés hősies gyakorlása pedig olyan gyönyörűség Isten előtt, hogy számíthatunk az Atya irgalmára, vigasztaló segítségére. Ez pedig nagy édesség a böjtölő hívőnek, amint ezt ki is fejezi egyházunk liturgikus gyakorlata, amikor a nagyböjt első péntekjén kolliba-áldást végeznek a templomban. A kolliba édes böjti eledel, hogy emlékeztessen bennünket a böjti küzdelem kegyelmi édességére.

Optyinai Szent Antal atya egyik mondásával pedig még inkább megvilágosodik Krisztus Urunk kijelentése: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki csak böjttel és imádsággal” (Mt 17, 21, Mk 9,29) „Aki uralkodik egy szenvedélyen, egy ördögön uralkodik, és ha két szenvedélyen úr, két démon fölött van hatalma. De ha tíz, vagy ennél több szenvedélyen uralkodik, úgy egy egész légiónyi démon fölött uralkodik, és valódi lelki békéje lesz...”*

*Filocalia de la Optina Vol I. pag. 78. Editura Egumenita 2009.