A készület harminckettedik napja: A Szent Ősatyák emléke

„Az ősatyák emlékét ünnepelve ma, hívek, * énekeljük Krisztust, a Megváltót, * ki fölmagasztalta őket minden nemzet közül...” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás

Kik azok az „ősatyák”, akikről ma megemlékezünk? Azokról az „ős igazakról” van szó, akik évszázadokon és évezredeken keresztül vártak arra a napra, amelyen megláthatják a Megváltót. Ősatyák azok, akik nem láthatták meg, de tudták, hogy eljön a Messiás és várták Őt életükben. Isten ígéreteire támaszkodva hitték a Szabadító közeledtét. Atyáik adták át a hitet, ők megtartották és tovább adták azt a reményt, hogy Isten nem hagyja el népét, Megváltót fog küldeni.

Az ősatyák között emlegetjük Dánielt és három tárását, akik a babilóni fogság idején is megtartották őseik igaz hitét.

A mai reggeli kánon szinte név szerint felsorolja a szent ősöket, egy-egy jelzővel is ellátva neveiket. Így hallunk Ádámról, akit a Teremtő saját keze művének tisztel, Ábelről, aki nemes ajándékot mutatott be Istennek. A felsorolásban ott van Szét, aki ragaszkodott Istenhez, Hénok, aki az Úr kedvében járt, Noé, aki az Úrral járt, Ábrahám, aki egyenesen az Isten „barátja”, Izsák, aki engedelmes volt, Jákob aki látta álmában Istent, József is a felsoroltak között van, aki Krisztus előképe, és ott van Jób is, Isten legigazabb szolgája. Egyházunk megemlékezik a Törvényadás előtt, és a Törvényadás ideje alatt élt test szerinti ősatyákról.

Ha a test szerinti ősatyákról emlékezünk meg, akkor mit keres a liturgikus szövegekben Dániel próféta, hiszen ő nem volt Jézus test szerinti ősei között? Ha nem is volt Dániel testileg a Megváltó ősei között, hite alapján mégis Ábrahám utóda, a Megváltó őse lett lélek szerint.

Elmélkedés

Az Egyház a az ősatyák példáját felmutatva hitet hangsúlyozza karácsony előtt. Azt a hitet amiről így beszél az alábbi történet:

„Egyszer egy halász friss halat vitt Minasz atyának Szent Anna Szkitijébe (remetelak) az ünnepre. Az atya meglepődött, mivel vasárnap fogta a halat. Megkérdezte a halászt: - Mikor fogtad őket? Az válaszolt: - Ma reggel. Teljesen frissek! Minasz atya így szólt hozzá: - Gyermekem, nem vehetem meg ezeket, átkozottak, mivel vasárnap fogtad őket. A halász nem tudta ezt megérteni. Ekkor így szólt hozzá az idős atya: - Meg akarsz győződni erről? Adj egy halat a macskának és meg fogod látni, hogy nem eszi meg. Tényleg nem ette meg a macska a halat, viszolygott tőle. Ez megdöbbentette a halászt és innentől tisztelete a vasárnapot és a nagy ünnepeket.”* A hit Isten parancsainak megtartását jelenti.

Tanács

Az Úrra való várakozás a hit cselekedete. Úgy kell élnünk, mint akik tudják, a nagy király bármikor eljöhet. Az ünnepek segítenek megélni hitünket és megfűszerezik reményünket. Várunk Istenre az imádságban és várunk Krisztus második eljövetelére. Készülünk a Szent Liturgiára, és készülünk halálunk órájára.

*Athoszi Atyák És Szent Történetek 98. oldal.