Vajda Mihály gondolatai diakónussá szenteléséről

Azt mondják Eger a papok városa. Biztosan a szerpapoké is. Legalábbis engem ide vezetett az Istenszülő, hogy diakónussá szentelődjek. Sok izgalmas és érdekes részletet mesélhetnék arról a nagyjából tíz éves időszakról, amióta dédelgettem, majd komolyan tervezgettem a kérelmem beadását.

Mostanra érett meg az idő. Még friss az élmény, idő kell, hogy feldolgozzam, hogy Isten felszentelt szolgája lettem. Nagy, szép, boldogító és rettenetes feladat Szent István, Szent Efrém, Szent Melodosz és Szent Ferenc mögé állni a sorba. Hogy mi lesz, hogyan lesz, azt nem tudom, nem is dolgom ezen töprengeni. Most csak az jut eszembe, hogy kapaszkodjak az „isteni kegyelembe, mely mindenkor orvosolja az erőtlenségeket és pótolja a hiányokat”.

Köszönöm mindenkinek, aki részt tudott venni ezen a szép ünnepen vagy imádkozott értem és családomért! Ne hagyjátok abba!