Szeptember elseje az egyházi év kezdete

Az egyházi év olyan isteni dolgokat bemutató cselekmény-sorozat amelyben az egyház „szemünk elé állítja a megfeszített Jézus Krisztust” /vö. Gal 3,1/ hogy az év ünnepi koszorúján keresztül a bűnbeesett ember arra a szellemi útra lépjen, ami felemeli őt. Felemeli és az anyagi világból kiemeli, az átistenülés folyamatába helyezi. Az ember nem csak az anyagi világ lakója, hanem szellemi lény is. Ennek a megélése és átélése az egyházi évben, az idő üdvtörténeti eseményekhez való igazításával az Isten országának tényleges polgárává válik.

Az egyházi év tömör megfogalmazása nem más, mint Isten Fiának, Jézus Krisztus egész földi életének újra és újra történő bemutatása. Ezt a szent sorozatot egy év alatt láthatjuk és élhetjük át. Ezen keresztül minden hívő az üdvtörténet szereplőjévé is válik. Ezért minden ünnepünk és ünnepi előkészületünk saját hitünk és lelki fejlődésünk szempontjából nagyon fontos. Ünnepeink kötelező erővel bírnak a hívek számára. Isten iránti szeretetünk teszi kötelezővé egyházunk minden ünnepét.

Az egyházi év ünnepi esemény-sorozatának két főszereplője van: Isten, aki megtestesülésével földre szállva az embert akarja magával emelni az égbe. Másik szereplője az ember, azok az emberek, akik Istennek Fia életében eszközként, vagy társként szolgáltak, hogy az ember felemelését – átistenülését – Isten elérje. Ők a próféták, Isten előhírnökei, akik közül a legnagyobb Keresztelő Szent János. Az apostolok mint Isten munkatársai, a Szentek, az igaz életűek, a vértanúk, a Hitvallók, a szent Főpapok és az egyszerű emberek, akik hősiesen élték az evangélium igazságát.

Ezt az ünnepet az I. Egyetemes Zsinat atyái, 325-ben rendelték el, akik úgy határoztak, hogy ezzel a nappal kezdődjék az egyházi év számítása. Három okot is meghatároztak, ami miatt szeptember elsejével kell kezdődnie az új évnek:

- a hagyomány és a Szentírás tanítása szerint, a zsidó aratásünnep első napján, szeptember 1-jén ment be Jézus a zsinagógába, hogy olvasásra jelentkezzen. Ezzel kezdte meg nyilvános működését. Erről olvashatunk Szent Lukács evangéliumának 4,16-21. részében;

- a természet új éve is ősszel kezdődik, a jövő évi növények magvának földbe juttatásával, elvetésével;

- az Ószövetségben is ősszel kezdődik az új év.