Beszámoló a moldovai kirándulásról – fotókkal a képtárban

Július 19-én, reggel hét órakor indult el az egri egyházközösség 23 fős kis csapata Moldovába. Egy modern és kényelmes kisbusz várt ránk az Angolkisasszonyok épülete előtt. Az úton mindenki beszélgetett, olvasgatott nézelődött, és Balázs atya ismertette azokat a helyeket, kolostorokat, ahová menni fogunk. Útközben még szálltak fel néhányan Mezőkövesden és Baktalórántházán. Majd hogy jó utunk legyen, elvégeztük az útra kelők imáját – amit aztán minden reggel indulás után elimádkoztunk, és már meg sem álltunk a határig.

A határátkelés Csengersimánál gyorsan lezajlott, a következő megálló Szatmárnémeti volt. Ott megnéztük a római bazilikát, mely nagyon szépen díszített, méreteiben az egri bazilikát idézi, majd a parkon áthaladva a görögkatolikus templomok felé vettük az irányt, de sajnos mindkettő be volt zárva.

Szatmárnémetiről továbbindulva a Nevető Temető volt a következő állomásunk, Szaploncán. Itt minden síremlék színes, fából készült, látható rajta az elhunyt foglalkozása, vagy halálának körülményei, alatta versbe szedett szöveg az életéről, amit Balázs atya fordított nekünk. A temetőben még egy fejfakészítőt is láttunk, aki épp egy ilyen síremléken dolgozott.

Majd folytattuk utunkat Birsanara, az „Istenszülő Övének Elhelyezése” Kolostorba, ami egy apácakolostor és működtetnek itt egy árvaházat is. Az apácák fején egy kis, fekete kalap van, amit egy szintén fekete kendővel szorítanak a fejükhöz és ez takarja a hajukat is. Ezen kívül hosszú, fekete szoknyát viselnek. A hegy tetején épült kolostorról gyönyörű a kilátás; az egész környék csöndes és nyugodt, harmóniában van a természettel. A legtöbb épület, köztük a templom is fából készült, melynek külön érdekessége, hogy kétszintes. Innen már egyenesen a szálláshelyünkre mentünk a Victoria Hotel-be. Miután mindenki elfoglalta az igényes kis panzióban a szállását, lementünk vacsorázni. Egy helyi specialitást kóstoltunk meg: a „csorbát”.

Másnap reggel a bőséges reggeli után folytattuk is utunkat. A hágóra (az 1000 éves határra) felérve, bementünk egy még most épülő férfi kolostorba. Éppen misére értünk oda, így egy kis ízelítőt kaptunk az ortodox szertartásból, de kevés nézelődés után tovább kellett mennünk, mert még hosszú út állt aznap előttünk. Mivel Szent Illés próféta ünnepe volt, a buszban imaórát végeztünk. Majd a Moldovita női kolostorba értünk, ahol tanítást is kaptunk: a több nyelven beszélő apáca mesélt a templom külső és belső falain látható képekről, azok Bibliai vonatkozásáról, a kolostor történetéről. Mindeközben Balázs atya folyamatosan fordított nekünk. A templomban az apáca kérésére elénekeltük a „Valóban Méltó”kezdetű éneket.

Ezek után Putna felé vettük az irányt. A szerzetesek attól függően, hogy kisfogadalmat vagy nagyfogadalmat tesznek, kis fekete kalapjuk van vagy a kalaphoz még egy hosszú, fekete fátyol is tartozik. Ők is hosszú ujjú, hosszú, fekete ruhát hordanak, rajta kis mellénnyel. Oldalukra kötve vagy kezükön mindig ott látható a csotki. Szakállat és hosszú hajat viselnek, hogy minél inkább hasonlítsanak Jézusra. Putnán éppen egy estétől hajnalig tartó vecsernyét végeztek a hazájukért (ezt minden kedden elvégzik). Majd a Sutevita női kolostor következett. Moldovában a legtöbb kolostort magas fal veszi körül és kisebb erődítményre hasonlít, mert sokféle néppel kellett megküzdeniük pl.: törökökkel tatárokkal. Ettől a kolostortól nem messze volt az aznapi szállásunk is.

Harmadnap először Neamt kolostort tekintettük meg. Itt a templom kevésbé restaurált a többihez képest. Egy csodás dolog is köthető ehhez a kolostorhoz: a templomhoz vezető, kőből kirakott úton a kövek régen mozogtak. A feltárás után látták, hogy két szerzetes csontváza fekszik az út alatt. Később az egyik elhunyt, megjelent álmában egy szerzetesnek és elmondta kik voltak ők, mikor és hogyan haltak meg, és megjövendölték Ceausescu román kommunista diktátor bukását. A csontokat ezután ereklyetartóba tették és bevitték a templomba. Továbbutaztunk a Manastirea Secu férfi kolostorba, ahol minden évben az évforduló napján vörössé válik az a falrész, ahol a török időkben kivégezték a szerzeteseket .Innen a Manastirea Sihastria férfi kolostorba mentünk. Annak idején itt élt Cleop atya is, akivel Balázs atyáék többször is találkoztak, és akiről sok érdekes történetet is mesélt nekünk a buszban. Sajnos Cleop atya cellája zárva volt, de a sírját meg tudtuk nézni. Az ebben a kolostorban emelt, Szent Theodora anya tiszteletére szentelt templomban még szerzetesekkel is beszéltünk, a templom mellett lévő kegytárgyboltban pedig az egri egyházközösség javára Balázs atyáék vettek egy forró víz kiöntőt és egy lítiás készletet. Aztán az erdőn át kirándultunk Szentéletű Theodora anya barlangjához, és a Sihla Sciti-be. Az út hosszú, meredek és sáros volt, de kisebb kalandok és két és fél órás túra után felértünk a barlanghoz, ahol Theodora anya 62 évig élt. A barlangja nyirkos, hideg, sötét és kicsit félelmetes volt. A sziklahasadék elé és a barlangba is az ő ikonját és mécseseket helyeztek el. Még a víztározóját is láttuk, amit magának vájt a sziklából. A Sihla Sciti-be érve alkalmunk nyílt meghallgatni a szimandront, amint vecsernyére hívta a szerzeteseket. Út közben egy kóbor kutyus is a csapatunkhoz szegődött és kísért minket. A hegyről leérve már egyenesen a szállásunkra mentünk, Agapiára.

A negyedik nap először az Agapia női kolostort néztük meg, ami egy kolostorfalu és Agapia szerzetesről nevezték el. Itt is lehetőségünk nyílt egy apácával beszélgetni. Majd a Bistrita férfi kolostor következett. Ez egy nagyon szigorú kolostor: amelyik turista nem megfelelően volt fölöltözve, annak egy szürke köpenyt kellett fölvennie. Itt található a csodatevő Szent Anna ikon, mely alatt átbújva, a szent megsegít minket. Nem mulasztottuk el megtenni. Ezután a Békás szoroson sétáltunk keresztül, ahol már sok magyarral találkoztunk. A szoros végén újra fölvett bennünket a busz. Miután elhaladtunk a Gyilkos-tó mellett, még egy bicikli konvoj miatt keletkezett dugóban is álltunk 40 percet, majd megérkeztünk a gyergyószárhegyi Bethlen kastélyhoz, amit Lázár kastélynak is hívnak. Itt kaptunk idegenvezetőt. Ez a kastély és a parkja sajnos nagyon elhanyagolt. Gregyószentmiklósra átérve zárva találtuk az ortodox templomot, így sajnos nem tudtuk megnézni a Szűz Mária ikont, ami másfél évig rózsaolajat könnyezett. Az izgalmakat fokozandó, a buszunk egyik ékszíja elszakadt, csak másnap tudták megjavítani. A szállásunk Korondon volt, egy nagyon hangulatos kis panzióban. Errefelé már szinte mindenki magyarul beszél. Vacsorára igazi ízes, magyar ételeket kaptunk.

Az ötödik napot a korondi kirakodóvásárban kezdtük. A főút mentén szinte a település egész hosszában kedvünkre válogathattunk a hagyományos korondi mintázatú, népi „portékákból”. Aztán a Recea női kolostorba értünk. Ez egy elég fiatal kolostor, kevés (20) apácával, öregotthonnal. A kertje nagyon szépen rendezett, parkosított, térkövezett, harmónia árad belőle. A kolostor sajátossága, hogy a templomban minden képet, az egész falat mozaikból rakták, és három évig dolgoztak rajta. Látogatásunk emlékére Balázs atyától mindenki kapott egy-egy szép kis ikonkártyát. Ezután a kolostor után már meg sem álltunk Torockóig. Mivel a tervezettnél később értünk oda, és az út is hosszú lett volna, a Székelykőt sajnos nem másztuk meg, helyette sétáltunk egyet a faluban. Torockói szállásunk a korábbiakhoz képest egyszerűbb volt, ámde csodálatos természeti környezetben gyönyörködhettünk. Vacsora közben adtunk át Balázs atyának egy kézzel festett Szűz Mária ikont, Kata néninek pedig egy nagyon szép Pál-kerámiát, megköszönve a rengeteg készülést, szervezést, odafigyelést és utánajárást, ami által ilyen szép és élményekben gazdag lett ez az út. Majd a vacsora után lement az egész csapat az udvarban lévő pavilonba egyet nótázni és koccintani. Rengeteg nóta került így elő, az egész társaság nagyon jól szórakozott. Végezetül elénekeltük a Székely Himnuszt és a Boldogasszony Anyánkat is. Nagyon jól sikerült az utolsó seténk együtt.

A hatodik nap már csak a Torockó előtt fekvő Szent Mihály és Szent Gábor Főangyalok Kolostora várt ránk, ahol egy kedves és bőbeszédű apáca beszélt a kolostor történetéről és az ott zajló életről. Itt is kaptunk egy kis ikonkártyát, amin Szent Theodora anya látható. A Királyhágón álltunk meg ebédelni, itt megkóstoltunk egy helyi specialitást: a micset (ez egy húsos étel mustárral). A csapat fáradtsága miatt Nagyvárad nevezetességeit már csak a buszból szemléltük meg.

Amit Romániában járva észrevettem az az, hogy csak a főutak vannak jól kiépítve és ott is csak inkább a Moldovai részeken; az erdélyi és a hegyi utak nagyon elhanyagoltak. Volt, ahol a buszunk csak 20 km/h sebességgel tudott haladni. Az idő egész héten jó volt, csak néhányszor esett az eső. Romániában minden településen számtalan épülő házat lehet látni, ugyanakkor templomok és kolostorok építésére is gondot fordítanak. Ami nekem még szembetűnő különbség volt, hogy Erdélyben még hagyományosan rakják föl a szénakazlat, nem olyan összetekerős formában, mint Magyarországon.

Este nyolcra értünk vissza Egerbe. Szerintem ez egy nagyon jó, közösségépítő út volt. Az ortodox testvérek aktív hitélete pedig példamutató lehet mindenki számára. Reméljük jövőre is hasonlóan szép és tartalmas út vár ránk.

Seszták Flóra, gimnazista

(A kiránduláson készült fotókból válogatás található a képtárban.)