Család-csoda nap

Család-csoda címmel szervezett egész napos találkozót a görög katolikus családoknak, a Hajdúdorogi Egyházmegye Családpasztorációs Bizottsága, 2009. június 6-án, a szabolcsi földvárnál. Közösségünkből egy öttagú család kerekedett fel, hogy képviselje az egrieket és részt vegyen az egyházmegyei programon.

Ahogy közeledtünk a helyszínhez, úgy gyülekeztek a felhők az égen, s – az idővel együtt – szomorodtunk mi is egyre jobban el, attól tartva, hogy sokakat megijeszt és távol tart a rossz idő. A regisztrációnál kíváncsiskodva kiderült, sokan és sokfelől érkeztek. Már a kezdéskor voltak legalább kétszázan, s a környékbelieken, valamint a szervező nyíregyháziakon túl jöttek Miskolcról, Debrecenből, Sárospatakról.

A földvár sáncai között a kisebbeket kézműveskedéssel, játékokkal várták, a nagyobbak íjászkodhattak, hétpróbázhattak, koncertet hallgathattak. Külön sátorban gyülekezhettek az édesanyák és az édesapák, hogy a házasságban rájuk háruló szerepükről halhassanak előadást, s beszélgessenek. Délelőtt a fő helyszínen egyháztörténeti, valamint a gyermek fejlődéséről szóló pszichológiai előadást tartottak, majd délben paraklisz kezdődött Püspök atya vezetésével, aki arra emlékeztetett, hogy sok mindenre felkészülhetünk, de igazán a felfelé törekvés, az égiekkel való jó kapcsolat lehet biztonságunk igazi záloga. Ekkora a kisebb záporok is alábbhagytak, látva hogy a tömeg 500 főre nőtt, s dacolva az időjárással itt ma, család-csoda van! Így imádkoztunk együtt a kisgyermekek, a kamaszok, a szülők, a nagyszülők, papok, civilek egyaránt. Az evangélium csókolásához éppoly türelemmel sorakozott fel mindenki, mint az ebédet kínáló üstökhöz. Püspökünk jó pásztorként járt-kelt a hívek között, gyönyörködve az utánpótlást jelentő gyermekekben. A délutáni lovasbemutató, a könnyűzenei koncert, versengés idejére kb. 800-an lettünk. Kellett az erősítés, mert újabb záporok következtek. A közösségben, az egyházunkban rejlő erőt azonban már megtapasztaltuk, s a találkozás öröme átragyogott minden felhőn.

Hazafelé hálatelt szívvel énekeltük: "Derekasan áztunk, fáztunk, no de kicsit elnótáztunk."