Virágvasárnap – 2012

Jn 12, 1-18
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: "Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?" De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: "Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek." Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe

Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!" Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: "Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján." Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

Jézus szamara

A fiatal szamár – aki Jézus Krisztust bevitte Jeruzsálembe a hátán – nagyon boldogan ébredt a csodálatos esemény másnapján. Soha azelőtt nem érzett még ilyen gyönyörűséget és büszkeséget. Besétált a városba, és látott néhány embert az egyik kútnál.

„Odamegyek, biztosan fel fognak ismerni, hogy én vagyok az a szamár, aki Jézust vitte.” – gondolta. De rá se hederítettek. Csak egymással beszélgettek, és merték a vizet.

Erre a szamár elkezdett ugrálni, hogy felhívja magára a figyelmet, de végül rácsaptak a farára és elzavarták. „Hogy tehettek ilyet ezek az emberek! Tegnap még a ruháikat is a lábam elé dobták.” – morgolódott magában a szamár.

Ezért fogta magát és elment a közeli piactérre, ahol tegnap nagyon nagy volt a tömeg, gondolta, hogy majd biztosan fel fogják ismerni. De ott is ugyanaz történt, mint a kútnál. Rá sem hederítettek. „Hogy lehet ez? Tegnap még pálmaágakat is lengettek, most még egy jó szót sem kapok!” – motyogta magában a szamár. Végül csalódottan hazaballagott és értetlenkedett, hogy miért nem ismerte meg senki.

Otthon elmesélte az anyjának, hogy mi történt, aki szelíd hangon rögtön leteremtette a fiatal szamarat. „Ne légy balga! Nem veszed észre, hogy Jézus Krisztus nélkül te csak egy egyszerű szamár vagy?”

forrás: http://merenyizoltan.hu/index.php/illusztraciok/item/364-jézus-szamara

Az Úr és a szamár

Benedek Elek meséje

Egyszer Jézus Krisztus a Földön jártában-keltében át akart menni egy folyóvízen, de nem volt sem híd, sem palló, de még egy csónak sem, nem tudott általmenni. Néz erre, néz arra, hol találna segedelmet, hát ott legelész a folyó partján egy ló s egy szamár. Mondja Jézus a lónak:

– Te ló, vígy át a vízen!
– Nem viszlek én – felelte a ló –, éhes vagyok, ennem kell.
– No, ha enned kell, egyél örökké, de sohase lakjál jól!

Aztán a szamárhoz fordult, azt kérte:

– Vígy át a vízen, te szamár!

Mondta a szamár:

– Én jó szívvel, éhes vagyok ugyan én is, de majd jóllakom azután is.

A szamár szépen átvitte Jézust a víz túlsó partjára, s akkor Jézus azt mondta neki:

– No, te szamár, megáldlak, hogy még a szemétdombon is jóllakjál.

S íme, úgy lett, amint Jézus mondotta. A ló, ámbátor éjjel-nappal eszik, sohasem tud egészen jóllakni, a szamár pedig minden gizgazzal, bogáncskóróval, s ha egyebütt nem talál eleséget, a szemétdombon is jóllakik.