Ön itt van most:Paróchus blog / November 25. A készületi idő tizenegyedik napja: A templombavezetés ünnepzárása, Szent Katalin nagyvértanúnő és Szent Merkur vértanú emléke

November 25. A készületi idő tizenegyedik napja: A templombavezetés ünnepzárása, Szent Katalin nagyvértanúnő és Szent Merkur vértanú emléke


By Demkó Balázs - Posted on 25 november 2017

„Ma Krisztus Istenünk * szent dicsőségének élő temploma, * az egyetlen áldott az asszonyok között, * a Tisztaságos, * bevonul a templomba, * hogy a törvény szerint a szentélyben éljen. * Lelkileg vele örvend * Joákim és Anna, * és a szüzek karai éneket zengenek az Úrnak, * zsoltárokat zengenek * és dicsőítik az ő anyját.

„Örvendj, Szent Katalin, te dicső vértanúnő, * mert a tested sátorát Krisztus a Sínai hegyen temette el, * ott, ahol Mózes az el nem égő bokrot látta, * és ott őrzi ereklyédet második eljövetelének idejéig.” (Az alkonyati zsolozsmán)

Szent Katalin királyi családban született Alexandriában. Már korán észrevették szülei, hogy nagyon okos gyermek, ezért nagy gonddal taníttatták. Mire tizennyolc éves ifjú lány lett, nem akadt szépségének párja egész Egyiptomban, de bölcsességének és tudásának sem. Gyermekkorától kezdve olvasott, és tudásvágya kielégítetlen volt. Tizennyolc éves korára ismerte a görög filozófusok tanítását, Platónét, Arisztotelészét, de járatos volt az orvostudományban és a csillagászatban is. Olvasta Hipokrátész műveit, és hazája több ezer éves hagyományait is ismerte.

Sugárzó szépsége és nagy tudása sok kérőt vonzott Alexandriába. Katalin azonban azt mondta a kérőknek és szüleinek, hogy csak ahhoz megy férjhez, aki bírja azokat az adományokat, amivel ő is rendelkezik. Szűznek, szépnek, gazdagnak kell lennie a kérőnek, és szellemiekben sem maradhat alatta.

Sok kérő jelentkezett, akik gazdagabbak is voltak mint Katalin szülei, de bölcsességben és tudásban nem múlták fölül a szép királylányt.

Történt egyszer, hogy amint egy újabb kérőnek kellett eredménytelenül hazatérnie, Katalin kiment a városból, hogy egy közeli szép ligetben sétáljon. Annak a szép kertnek a közelében élt egy remete, aki hallott Katalin szépségéről és bölcsességéről. Ez az öreg szerzetes Katalin elé lépett és a következőt mondta:

– Én ismerek egy ifjút, akinek szépsége fölülmúlja a tiedet, és bölcsessége olyannyira meghalad, hogy ha beszélgetnél vele, ostobának és butának vélnéd magad, mert ismeretei meghaladják a világ valamennyi titkát. Gazdagságához semmi nem mérhető, mert nem csak gazdag, de hatalmában áll bármit megtenni.

Katalint nagyon fellelkesítették az öreg szerzetes szavai és ezt kérdezte:

– Létezhet a földön az emberek között olyan személy, aki okosabb, hatalmasabb, és szebb is mint én?

Az öreg remete ekkor cellájából előhozott egy Istenszülő ikont és megmutatta Katalinnak.

– Íme, itt látható az ifjú édesanyjával, akiről beszéltem!

Ezután üdvös tanítást adott Katalinnak Jézus Krisztusról, akinek nem volt földi apja, mert a mindenható Isten, az Atya Fia Ő, aki szűztől született.

Látta Katalin, hogy egy különös öreg emberrel hozta össze a gondviselés, és hitt a remetének, mert szavai felmelegítették a szívét.
– Mond meg nekem, hogyan láthatom őt? Hogyan találkozhatnék vele?
– Vidd el magaddal ezt a képet, otthon zárkózz be a szobádba és kérd meg az Úr anyját, hogy segítsen neked ebben! Meglátod, hogy nem maradsz maghallgatás nélkül!

Olyan különösnek tűnt a remete, és olyan nagyon gerjedezett a szíve a „nagyhatalmú, bölcs és szép” Úr után, hogy Katalin úgy cselekedett, ahogy hallotta. Visszasietett a palotába és bezárkózott a szobájába, ahol reggelig imádkozott és kérlelte a képen látott anyát. Mikor végre elszenderedett, álmot látott, ami úgy tűnt, mintha valóság lenne, mert állt az ikon előtt, amikor a kép megelevenedett. A képen Mária ölében tartotta a kis Jézust, aki ragyogni kezdett mint a nap. Katalin a gyermek tekintetét kereste, de az mindig elfordította a fejét, nem akart a királylányra nézni.

Ez háromszor is megismétlődött, mert újra és újra próbált úgy helyezkedni a szobában a kép előtt, hogy a gyermek tekintete reá essen. De ez egyszer sem sikerült, mert a gyermek mindig elfordította a fejét.

Ekkor hallotta, amint az Édesanyja így szól a Gyermekhez: „Drága Fiam, nézd milyen szép ez a leányzó, milyen bölcs és gazdag, és mennyire szeretné látni szemed szépségét!” De a kis Jézus ezt mondta Anyjának: „Nem olyan szép, és bölcsessége nem haladja meg az ördögökét. Gazdagnak sem mondanám, hanem szegénynek.”

A látomásban ez háromszor megismétlődött, mire Katalin magához tért és azon nyomban futott vissza a remetéhez, hogy magyarázatot kérjen mindarra, amit látott és hallott az éjszaka.

– Miért mondta, hogy nem vagyok szép, és miért mondta, hogy bölcsességem nem haladja meg az ördögökét? Miért lennék én szegény, amikor apám királyi családból származik? – kérdezte zaklatottan.

Ekkor a szent remete elmagyarázta a bűnbeesés történetét, és megmagyarázta a megváltás szent titkát. Megvilágosította Katalint arról a tényről, hogy a keresztség felvétele előtt minden ember evilág fejedelméhez tartozik, aki az ördög. Üdvös tanításba részesítette tehát a királylányt, aki egész nap kérdezgette és hallgatta az idős atyát, majd arra kérte, hogy keresztelje meg, mert ő immár nem kíván csak a földi világhoz tartozni, hanem inkább Isten Országához.

Így történt, hogy Katalin megkeresztelkedett, és este folytatta az imát a szent ikon előtt, kérve a nagy hatalmú Király Anyját, hogy járjon közbe érte. Ekkor újabb látomása volt.

Látta megelevenedni újra az ikont és ragyogni a kis Jézust. Hallotta, amint Szent Édesanyja így szól hozzá: „Látod milyen szép ez a Katalin, és mennyire szeret téged? Látod-e már gazdagságát és bölcsességét, és elfogadod-e menyasszonyodnak?” A kis Jézus ekkor már Katalinra nézett és ezt mondta: „Elfogadom mátkámnak mert szépsége ragyog előttem. Bölcsessége nagy és szeretete lángoló irántam. Eljegyzem őt az örök életre.” Ekkor egy gyűrűt vett elő a kis Jézus de mielőtt felhúzta volna Katalin ujjára, megszűnt a látomás és Katalin újra a szobában találta magát. Határtalan volt az öröme, amikor felfedezte jobb kezén azt a csodálatos gyűrűt, amit a látomásban is látott. Így lett Jézus mátkája és ezt nem tagadta senki előtt sem.

Abban az időben Maximilan keresztényüldöző császár volt a birodalom vezetője, aki éppen akkor jött Egyiptomba. Hallott a császár Katalin szépségéről és eszességéről, ezért személyesen jött Alexandriába, hogy meggyőződjön erről.

A találkozásuk meggyőzte a császárt, hogy minden szóbeszéd csak rosszindulatú pletyka a valósághoz képest, mert Katalin szépsége és bölcsessége felülmúlt minden emberi szót. A császár azonban nagyon elkeseredett, mert Katalin kijelentette, hogy van már jegyese, aki nem más mint Jézus Krisztus. Ezt a kijelentését is bátran, félelem nélkül tette, és olyan ékesszólóan, hogy aki csak hallotta, hajlani kezdett az evangélium örök igazságának elfogadására.

Megijedt először a császár, majd haragra gerjedt Katalin arcátlansága láttán, mivel nem volt hozzászokva, hogy neki ellent mondjanak vagy lekicsinyeljék hatalmát. Ezért elrendelte, hogy bölcsek vitázzanak Katalinnal, és győzzék meg Krisztusba vetett hitének esztelenségéről.

50 bölcs gyűlt össze a nyílt vitához, ami a császár és udvartartása előtt zajlott. De hiába gyűltek össze a filozófusok és bölcsek, mert Katalin őket is zavarba hozta, amint kifejtette a Szentlélek erejével Isten elgondolását az emberi nemről. Ráadásul, ismerve jól a nagy filozófusok tanítását, bebizonyította, hogy mindegyik azt az igazságot kereste, amit végül az emberiség Isten Fiának eljövetelével kapott.

Megnémította Katalin a bölcseket a vita végére, aminek láttán a császár nem okult a hallottakból, hanem esztelen haragra gerjedt, és parancsot adott a szent bajnoknő megostorozására.

A feljegyzések szerint két órán át verték a katonák Katalin hercegnőt, majd a börtönbe dobták, hogy ott haljon meg, mivel nem gondolták, hogy ezt az iszonyatos ostorozást túl lehet élni. Éjjel azonban Isten csodát tett vele, mert Katalin imádkozott Vőlegényéhez, aki meggyógyította. Így másnap egészségesen és még szebben állt a császár előtt. Számtalan katona, és maga a császár felesége is keresztény hitre tért, látva a nyilvánvaló csodát.

Maximilian császár ekkor felszólította Katalint, hogy hódoljon Róma isteneinek, akik megkönyörültek rajta és meggyógyították.

– Felséges úr! Ne ámítsd magad azzal, hogy halott bálványok gyógyítottak volna meg engem, mert elpusztítaniuk kellett volna, hiszen megkérdőjeleztem hatalmukat, amikor Jézus Krisztust vallottam Uramnak és Istenemnek! Ahogy tehetetlenek a démonok Isten erejével szemben, úgy bálványaid is tehetetlenek, pedig nagy hatalmú démonok állnak mögöttük. Én pedig nem tagadom meg a Szentháromságú Egy Istent, akié a dicsőség és a hatalom mindörökké! – Ekként nyilatkozott Katalin, mire haragra gerjedt a császár, és elrendelte, hogy Katalint törjék kerékbe, és vágják le a fejét.

Így nyerte el a vértanúkoránát Isten nagy bajnoknője, Szent Katalin, kinek testét angyalok vitték a Sínai hegyre, ahol ma is őrzik szent tisztelettel a róla elnevezett kolostorban.

Tanítás, elmélkedés és tanács

Krisztus Urunk születésének ünnepére készülődve a helyes lelki magatartást sejthetjük meg Arany Szájú Szent János alábbi imádságából, amit elimádkozhatunk minden Szent Liturgia előtt, ha áldozni is készülünk.

„Uram, Istenem, tudom, hogy sem méltó, sem érdemes nem vagyok arra, hogy lelkem hajlékába jöjj, mert egészen puszta az és üres, s nincs benne számodra hely, hová fejedet lehajtsd. De mint a magasságból érettünk leszállva magadat megaláztad, ereszkedjél le most az én alacsonyságomhoz is! És mint a barlangban az oktalan állatok jászlában való fekvést elvállaltad, légy kegyes most is bejönni érdemtelen lelkem és romlott testem jászlába! És amint nem vonakodtál a poklos Simon házába lépni és ott a bűnösökkel együtt étkezni, méltóztassál most az én alázatos lelkem hajlékába is bejönni, bár poklos és bűnös vagyok! És mint el nem taszítottad ama hasonló bűnös nőt, midőn hozzád járult, hogy illessen, kegyeskedjél nekem is megengedni, hogy – bár bűnös vagyok – érinthesselek! És mint meg nem utáltad annak bűnös és tisztátalan ajkait, midőn csókkal illette lábadat, ne utálj meg engem se, bár ajkaim, szám és nyelvem még szennyesebbek és bűnösebbek is! Legyen inkább legszentebb tested és véred parazsa megszentelődésem, felvilágosulásom, megalázott lelkem és testem egészsége! Vegye el tömérdek bűneim terhét, őrizzen meg minden ördögi fondorlattól! Legyen sok ártalmas gonosz szokásom megszüntetője és legyőzője, szenvedélyeim kiölője! Segítsen parancsaid követésére, isteni malasztod megszerzésére és országod elnyerésére! Hisz nem könnyelműen járulok hozzád, Krisztus Istenem, hanem a te kimondhatatlan jóságodban bízva, nehogy közösségedből távol maradva a szellemi ragadozó zsákmánya legyek. Kérlek azért Uralkodóm, ki egyedül vagy szent, szenteld meg testemet és lelkemet, szívemet és vesémet, és oltsd szívembe a te félelmedet, tedd eltörölhetetlenné bensőmben megszentelésedet! Légy segítőm és oltalmam, vezéreld életemet békességben, tégy méltóvá, hogy egykor szentjeid között a te jobbod felől álljak, szeplőtelen Anyád, a szolgálatodra álló tiszta szellemek és összes szentjeidnek imái és könyörgései által, kiket öröktől fogva kedvelsz! Ámen”**

A mai szentírási szakasz: Gal 3, 23-4,5 és Mk 5, 24-34

----
*Vietile Sfintilor De Peste Tot Anul – Editura Biserica Ortodoxa Alexandria 2003.
**Otthoni előkészület a szentáldozáshoz – Emeljük Föl Szívünket Görög katolikus imakönyv 62. old.

Címkék

Közelgő események

A Lexikonból

Az Istenszülőt köszöntő...