Ön itt van most:Paróchus blog / Az Axion Estin (Valóban Méltó) Csodatevő Ikon

Az Axion Estin (Valóban Méltó) Csodatevő Ikon


By Demkó Balázs - Posted on 08 november 2022

Áthoszon, azaz a Szent-hegyen, a szerzetesek köztársaságában, vagy más néven az Istenszülő virágoskertjében, annak is a „fővárosában”, Kareia környékén, igen régen, egy kis remeteségben történt csodához vezet vissza az ikon története. Akkoriban volt ott egy kis kápolna az Istenszülő elszenderedése és menybevételének tiszteletére szentelve, mellette pedig egy szerény szerzetesi lakhely, amely tanúja volt 982-ben egy égi látogatásnak.

Annak idején egy öreg szerzetes élt abban a völgyben fiatalabb tanítványával. Egy szombat este, ami akkor június 10-ére esett, elment az idős atya a központi templomba, és meghagyta tanítványának, hogy imádkozza el az esti zsolozsmát. A fiatalabb szerzetes engedelmeskedett mesterének és az éjszakát imádságban töltötte.

Az éjszaka közepén kopogást hallott a cellácska ajtaján. Kinyitotta az ajtót és egy idegen szerzetest látott maga előtt, aki bebocsátást kért. Így az ismeretlen vendég szerzetessel imádkozott tovább az éjszakában, míg a reggeli szertartás énekeihez nem értek. Az utrenye, azaz a reggeli zsolozsma kilencedik ódája előtt a házigazda szerzetes, elénekelte a jól ismert, Szent Kozma által írt dicsőitő himnuszt: „...Ki a keruboknál tiszteltebb, és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy ...” Amikor befejezte az idegen szerzetes az éneket kiegészítette ilyen módon: „VALÓBAN MÉLTÓ dicsérni téged Istenszülő, a boldogságos és szeplőtelent, a mi Istenünknek Anyját.”Majd hozzátette a már ismert részt: „Ki a keruboknál tiszteltebb...”

A fiatal szerzetes, hallván a szép imát, csodálkozva nézett az idegenre és azt mondta: „Még soha nem hallottam ezt a gyönyörűen megfogalmazott éneket!” Majd kérte az idegen szerzetest, hogy énekelje el újra. Az megtette, miután tintát és papírt kért, hogy leírja számára az ének szövegét. De a szerzetesnek nem volt a cellácskájában sem papír, sem tinta. Ekkor azt mondta neki az idegen: „Akkor hozz egy követ, arra írom rá!” A szerzetes kiment, és hozott egy lapos követ, amit átnyújtott az idegennek, aki az ujjával kezdett írni a kő felületére. És mintha csak egy finom véső hagyna nyomot a kőben, megjelent a magasztaló ima szövege. A követ ezután átadta és azt mondta, hogy ezentúl ez énekeljék mindannyian a kolostorokban, és az össze igazhitű keresztény az egyházban! Majd eltűnt a szeme elől, amiből megértette a fiatal szerzetes, hogy Isten angyala látogatta meg, és ő írta az imádságot.

Reggel visszatért az öreg atya és tanítványa elmesélte, hogy mi történt az éjszaka, hogy milyen imádságra tanította egy angyal, amit kőbe vésve itt hagyott. Megmutatta a követ, és közösen hálát adtak Istennek és együtt elénekelték néhányszor az Istenszülő ikonja előtt a „Valóban méltó” kezdetű imádságot.

Azóta énekli a Keleti Egyház szertartásain ezt az angyaltól kapott himnuszt, és az ikont, amely előtt elhangzott legelőszőr ez a dicsőítés, azt ünnepélyesen elhelyezték a templomban.

Az Ortodox Egyház sinaxarionja úgy említi a június 11-i eseményt, hogy Szent Gábor Főangyal látogatása nyomán kapta az egyház a „Valóban Méltó” imát.

Címkék

Közelgő események

A Lexikonból

Az ünnep főéneke. Az ünnep tárgyát, vagy az ünnepelt szent élettörténetét mondja el, többnyire hasonlatokban (tropusokban).