Ön itt van most:Paróchus blog / A készületi idő harmadik napja: Szent Gergely főpap emléke
A készületi idő harmadik napja: Szent Gergely főpap emléke
Isten előtti éber virrasztás adományát kaptad, ó bölcs * miként egykor Dániel. * Neki álombeli látomásai voltak, * te a hit titkaiba nyertél beavatást. * Azért esedezzél, szent életű atya, * a mi lelkünk üdvösségééért! (Előverses sztihirák)
Tanítás
„...Te a hit titkaiba nyertél beavatást...” Ezt énekeljük a vecsernyén, és örömmel állapítjuk meg, hogy ránk is érvényes ez a megállapítás, mivel Krisztus Urunk közeledik, hogy megkezdje földi életét és kinyilatkoztassa a teljes igazságot.
A ma ünnepelt szent már gyermekkorától elkötelezte magát Jézusnak, és szeretete miatt csodatevő imádkozóként tartották számon. Egy alkalommal egy hegynyi sziklát helyezett át máshová, mert olyan hite volt, amilyenről Jézus beszél az Evangéliumban: „Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - oda menne és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17, 20)
Elmélkedés
A hitnek van olyan ereje, hogy békét tud adni.
Ábrahám hite miatt kapott dicséretet. A hit próbája azonban emberfeletti lelkierőt igényelt tőle. Isten azt kérte, hogy egyetlen fiát áldozza fel, akihez Isten ígéretei fűződtek. Vajon mit érzett apai szíve, amikor hallotta Isten parancsát? Hite meghaladta fia iránti szeretetét, hogy engedelmeskedjen Isten akaratának. Tudjuk mindannyian, hogy mi a történet vége: Ábrahám már nyúlt a kés után, hogy feláldozza fiát, amikor a Teremtő megállította, és ezután más áldozati „bárányt” mutatott be Istennek.
Mekkora békessége és nyugalma volt ezután Ábrahámnak, hogy megtette hitéből fakadóan Isten akaratát! *
Amit az Atya nem kért Ábrahámtól, azt Ő odaadta a világ életéért. Tulajdon fiát, aki maga vitte a Golgotára a „fát”, amin feláldozta magát engesztelő áldozatként.
Tanács
A hit ellensége nem a hitetlenség, hanem a jóra való restség, Isten és az Egyház parancsainak meg nem tartása vagy elhanyagolása. A legnagyobb jó az üdvösség, és aki elmulaszt ezért cselekedni, annak gyöngül a hite vagy el is veszítheti.
„Nem szabad olyanokhoz hasonlítanunk, akik az Úr tanításától eltávolodtak, hanem Istent és az ő szentjeit kell utánoznunk, mégpedig a nekünk adott képességek mértékében.” /Nagy Szent Bazil/ ** Ez legyen értelmes istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes.” (Róm 12, 2)
A mai szentírási szakasz: Gal 1, 3- 10; Lk 9, 37- 42
* Filocalia de la Optina Vol. I. 89. pag. - Editura Cartea Ortodoxa 2009.
** Nagy Szent Bazil – Életszabályok III. Evangéliumi Etika 50. oldal.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges