A készület tizennegyedik napja: Szentéletű Új István atya és Szent Irénarkhosz vértanú emléke

„A törvényszegő nép * a törvényszegő császár gonosz rendeletének engedelmeskedett, * és az első vértanúhoz hasonlóan téged is, atyánk, * megkövezett és összezúzta szent fejedet...” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás és elmélkedés

Új Szent István atya a képrombolás idején élt, és a képtisztelet nagy védelmezője volt. Először Leo császár idején védelmezte a hitet, majd ennek fia, Konstantin Kopronümosz (741-775) uralkodása alatt szenvedett súlyos üldözést, börtönt és végül a csőcselék kezétől vértanúhalált.

Egyházunkban karácsonyi készületünk hitigazságaihoz kapcsolódik az ikontisztelet gyakorlata is.

Az ikon ugyanis olyan ábrázolás, amit az Egyház hagyománya úgy mutat be a hívőnek, mint az isteni jelenlét helyét és a kegyelem csatornáját. Ennek lényegét hitünk legfőbb tanítására, az Isten Fia megtestesülésének titkára alapozza. Az ótestamentumi felfogás szerint – amelyet a képrombolók magukévá tettek – nem lehetséges Isten ábrázolása, mert bármilyen képet is alkotnak róla, az nem lehet több, mint pogány bálvány.

Paradox módon éppen ez a tiltás, az Isten ábrázolásának a tilalma lett a szent ábrázolások védelmezőinek az alapja. A Képtisztelő igazhitű atyák (Konstantinápolyi Szent Germanosz és Damaszkuszi Szent János) érvelésükben rámutattak, hogy a MEGTESTESÜLÉS után ennek a tilalomnak nem volt többé értelme, mert gyökeresen megváltozott a kapcsolat a Teremtő és a teremtmény között.

Szent Germanosz Konstatntinápolyi pátriárka az ikontisztelet védelmében ezt mondta: „Urunk Jézus Krisztus testi életének örök emlékezetét … őrzi a hagyomány, hogy emberi formában ábrázoljuk, azaz látható teofániájában, jól tudva, hogy így magasztaljuk fel Isten Igéjének megalázkodását.” *

Damaszkuszi Szent János így tanított a képtiszteletről: „Egykor Isten, mivel nem volt sem teste, sem formája, semmilyen módon sem volt ábrázolható. Mivel azonban Isten testet öltött, és az emberek között élt, megmutathatom azt, ami Istenből látható. Nem az anyagot tisztelem, hanem az anyag Teremtőjét, aki érettem lett anyaggá, aki az anyagban életet öltött, és az anyagon keresztül valósította meg megváltásomat.” Így határozták meg a szentatyák az ikon lényegét, és azt a kapcsolatot, amely az ábrázolás és aközött a prototípus között fennáll, amelyre az ábrázolás utal. Ebből következik, hogy az ikonnak megadott tisztelet nem az ábrázolásnak szól, hanem általa annak, akit ábrázol. **

Tanács

Érdemes a képtisztelő atyák tanítását jól megjegyezni, megtanulni, hogy alapja legyen érvelésünknek, ha az ikontiszteletet kívánjuk megmagyarázni gyerekeinknek, vagy hitünket kifogásoló személyeknek.

Ikonok segítségével alakítsunk ki magunknak lakóházainkban „kis szentélyt”, ahová visszavonulhatunk imádkozni.

A mai szentírási szakasz: 1Tim 5, 22-6, 11a; Lk 18, 15-17, 26-30

*John Meyendorff A bizánci teológia 73. old. Bizantimológiai Intézeti Alapítvány 2006.
**Olga Popova Jengelina Szmirnovna Paola Cortesi Az Ikon 10. old. Officina '96 Kiadó