A készület huszadik napja: Szent Borbála nagyvértanúnő és Damaszkuszi Szent János atyánk emléke

„Midőn * elérkezett számodra, legszentebb Borbála vértanúnő, az édes halál, * örvendezve és sietve végezted pályafutásodat....”

„Hogyan hívjunk téged, ó szent? * Hittudós Jánosnak, vagy énekszerző Dávidnak?” (Alkonyati zsolozsmán)

Tanítás

Egyházunk csodálatos szenteket ünnepel a mai napon. Egy vértanúnőt, akit tulajdon apja végzett ki keresztény hitéért, valamikor Maximián (284-305) császár alatt Heliopoliszban. Ugyanakkor Damaszkuszi Szent János (szü. 650 körül) atyánkról is megemlékezünk, akinek az életrajzát egy jeruzsálemi pátriárka írta meg arab forrásokra támaszkodva a X. században. Édesapja Szargun ibn Manszúr kalifa kincstárnoka, nagyapja pedig Hérakleiosz bizánci császár adóbeszedője volt. Így Damaszkuszi Szent János mindkét kultúrában, a keresztény kultúrában és a muszlim kultúrában is otthonosan mozgott. Szent János számos teológiai művet írt. Foglalkozott dogmatikával, védelmezte a képrombolók ellen az igaz hitet, de írt himnuszokat is, amelyeket ma is használunk szertartásainkban. (A Keleti Egyház temetési szövegei is zömében Damaszkuszi Szent Jánostól származnak.) A mennybevétel doktorának is nevezik Mária mennybevételének szentelt írásai miatt.

Elmélkedés

Damaszkuszi Szent Jánosra emlékezve, idézzük fel egy híres beszédét, amit a képtisztelet mellett mondott, tanítva is bennünket Isten szeretetére.

„Régen az Istent, testetlen és alaktalan lévén, nem lehetett képen ábrázolni, most viszont, hogy az Isten testben volt látható, és együtt élt az emberekkel, képen mutatom be azt, ami Istenből látható. Nem hódolok az anyagnak, hódolattal illetem azonban az anyag alkotómesterét, aki értem anyaggá lett, és üdvösségemet anyag által munkálta, és nem szűnök tiszteletben tartani az anyagot, amely üdvösségemnek eszköze volt. Nem mint Istent tisztelem – ugyan már, hogyan is lehetne isten az, melynek keletkezése a nem létezőkből történt –, még ha az Isten teste Isten is, mert a két valóság változatlan egyesülése révén az lett, ami Felkenője, de mégis az maradt, ami természete szerint volt: értelmes és elmével rendelkező lélek által áthatott hústest, hatalom alatt álló és nem teremtetlen. Az anyagnak, mely által üdvösségem megszülethetett, többi részét pedig tisztelem és nagy becsben tartom, mert isteni energiával és kegyelemmel teljes. Vagy talán a kereszt háromszor áldott és boldogságos fája nem anyage? Vagy az élethozó és életet adó kő, a szent sír, feltámadásunk forrása nem anyage? Nem anyage a tinta és az evangéliumok szentséges papirosa? Nem anyage az élethordozó asztal, amely nekünk az élet kenyerét nyújtja? Nem anyage az arany, s az ezüst, melyből a keresztek, tálcák és kelyhek készülnek? Vagy nem anyage mindezek felett Uram teste és vére? Vagy töröld el mindezek tiszteletét és a nekik járó hódolatot, vagy fogadd el az Egyház hagyományát követve a képmásoknak kijáró hódolatot is, melyek Istent és Isten barátait ábrázolják, s megszentelődnek a név által, valamint azáltal, hogy emiatt az isteni Lélek kegyelme árnyékolja be őket!”*

Tanács

A szentatyák tanítása az a tiszta forrás, amelynek ismerete segít megőrizni az igaz hitet. Fontos a szentatyákról olvasni, tanításaikat forgatni. Ma már sok patrisztikus szöveg jelenik meg magyarul.

* http://www.patriarchatus.hu/damasz.html