A készület harmincötödik napja: Szent Bonifác vértanú emléke

„Szeplőtelen áldozatul * önként felajánlottad magad annak, * aki éretted a Szűztől születni készül, * bölcs Bonifác, megkoszorúzott Szent vértanú!” (Konták)

Tanítás és elmélkedés

Bonifác vértanú Diocletian császár idején élt és szenvedett vértanúhalált. Kezdetben egy gazdag patrícius házában élt testi vágyaknak engedve. Egy bizonyos özvegyasszony, Aglaia szolgája volt. Ennek az asszonynak szeretőjeként szolgálta annak fiát is, aki konzul volt Rómában. Bár ő és úrnője szenvedélyeik fogságában éltek, sokra becsülték a keresztény vértanúk küzdelmét, és jó szívvel voltak az idegenek és a szegények iránt.

Egy alkalommal így szólt Aglaia Bonifáchoz: „Menj el a keresztények szenvedéshelyére, és hozz a vesztőhelyről szent ereklyét. Bonifác így válaszolt: „Ha az én testem ereklyéit hozzák el neked, az jó lesz-e?” Aglaia így válaszolt: „Hogy merészelsz ilyen szent dolgokkal gúnyolódni? Itt lenne az idő a bűnbánattartásra, hiszen éppen a vértanúk magatartása figyelmeztet a bűnös élet elhagyására.” Így történt, hogy Bonifác magába szállva, néhány szolgával elindult. hogy felkeresse a börtönben a keresztényeket. Megölt keresztények után kutatva szent ereklyékre bukkant, és azok illetése nyomán olyan hitre ébredt, hogy bátran kiállt a katonák elé, kárhoztatva kegyetlenségüket és a szentek iránti közömbösségüket. Figyelmeztette őket életük rövidségére és a fenyegető ítéletre. Azok nyomban elfogták és válogatott kínzásokkal gyötörték, majd fejét vették. Azok a szolgák, akik elkísérték úrnőjük házából, megsiratták a szent vértanút, és testét elvitték Aglaia asszonynak. Az úrnő elsiratta Bonifácot, és Róma közelében eltemette. Később pedig még kápolnát is építtetett a sírja fölé.

Szíriai Szent Izsák tanítja, hogy három fajta ismeret van, ami az ember esetében megfelel a test, a lélek és a szellem felosztásának. Ez nem az ember természetes összetevője, mert a „szellem” alatt az atyák nem egy sajátos „energiát” értettek, hanem a Szentlélek jelenlétét. Ahogy a lélek a test élete, ugyanígy a szellem (Szentlélek) az emberi lélek élete.*

A test szerinti ismeret az emberi bölcsesség, a szerzett tudás, művészetek, a tudományok művelése. Ez az ismeret kapcsolatban van a test kívánságaival, az örömszerző szenvedélyek kielégítésével, a mohósággal, kapzsisággal, törtetéssel, vagyis mindazzal, ami az embert e tudás megszerzése felé hajtja. Ez az ismeret ha alapos, akkor erősnek mutatkozik az emberrel szemben, de alapvetően gyenge Isten és a gonosz kapcsolatában.

A lélek szerinti ismeretet vagy tudást akkor kapja meg az ember, amikor megszűnik nagy jelentőséget tulajdonítani az észnek. Ez akkor következik be, amikor valaki inkább Krisztus parancsainak megtartásával van inkább elfoglalva. Erre az ismeretre a Szentírás gyakori olvasásával, böjttel, imádsággal, erények megszerzésével és jótékonykodás által juthatunk. Leginkább a szenvedélyek elleni harc és küzdelem eredménye a lélek szerinti tudás.

A szellem szerinti ismeret az a misztikus látás és hallás, amivel az ember fölfoghatatlanul ugyan, de mégis fölfogja Isten dicsőségét. Helyesen szólva, a szentatyák tanítása alapján, itt a felfogás megszűnik, sőt az illető megérti, hogy ő nem ért semmit. Ekkor beszélnek a szentatyák a „Teremtetlen Fény” látásáról, amit ikonjainkon az arany háttér jelez. Ilyenkor az ember szentekkel társalog, angyalokat lát, és meggyőződik arról, hogy a feltámadás létezik. Ez a szellemi tudás az, amelyet minden szent próféta, apostol, vértanú, aszkéta és az Egyház minden szentje birtokolt. Szent Bonifác vértanú is, aki meglehetősen gyorsan érte el az ismeretnek ezeket a fokozatait, amelynek következtében saját élete, testi szenvedése másodrangú lett. Ebben nagyban segítette őt, a szent vértanúk ereklyéinek illetése, hiszen a Szentlélek nem vonja vissza megszentelő kegyelmét az ember földi halála után sem. Aki az ereklyékkel kapcsolatba kerül és azok iránt hitéből fakadóan tiszteletet mutat, részesül a Szentlélek kegyelméből. Innen ered Egyházunk mély tisztelete ereklyék iránt. Tanács: Ha tehetjük, keressük fel és hódoljunk a szentek ereklyéi előtt.

*Sbornicul – Culegere Despre Rugaciunea Lui Iisus Vol. I. pag. 82. Editura Manastirii Valaam