A készület harmincnegyedik napja: Szent Sebestyén vértanúnak és társainak emléke

„Sebestyén és Zoé, * Márkus, Marcell és Tibor együtt küzdöttek, * a kínzások viharát elviselték, * és most a szenvedés nélküli, isteni nyugvóhelyen laknak * és ott esedeznek, * hogy lelkünk elnyerje a békességet és a nagy irgalmat!” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás

Egy pápai enciklika azt mondja, „azáltal, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét még jobban megszilárdítják a szentségben. Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál. Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünkben az ő testvéri gondoskodásuk.”* Erről szól az esti vecsernye egyik sztihirája, amelyben kérjük azokat, akik már bizonyították hűségüket, hogy legyenek segítségünkre.

Mindannyian testvérei vagyunk egymásnak, az egész emberiség egy nagy család. Nem lenne szükség semmilyen „világforradalomra”, válságkezelésre, reformra, csak erre a gondolatra és hitre, hogy bizony, mi mindannyian egy rokonságba tartozunk. Testvérek vagyunk, azért is, mert Isten így tekint ránk.

Egyházunk az égiek emlékét nemcsak jó példájuk miatt tiszteli, hanem azért is, hogy megerősödjön az egész Egyház egysége a Lélekben, a testvéri szeretet gyakorlása által. Amint a zarándok Egyház, vagyis mi, a földön élők keresztény közössége, ahogy közelebb kívánunk vinni mindenkit Krisztushoz, úgy kapcsol össze bennünket a szentekkel ápolt bizalmas kapcsolat az Úrral, Aki kútfeje minden kegyelemnek és magának az Egyháznak az éltetője.

Elmélkedés

A fenti tanítást Szmirnai Szent Polikárp fölszentelt vértanú így összegzi: „Krisztust imádjuk, mert ő az Isten Fia; ami a vértanúkat illeti; szeretjük őket, mint az Úr tanítványait és követőit, jogosan az ő királyuk és mesterük iránti összehasonlíthatatlan odaadásuk miatt; bárcsak lehetnénk mi is társaik, velük együtt tanítványok.”**

Tanács

Helyes dolog, ha találtunk lelki küzdelmünk folyamán egy-egy szentet, akinek a közbenjárását gyakrabban kérjük. Lehet ő egy vértanú, akinek az élete és szenvedése példamutató számunkra, lehet igaz életű anya vagy szentatya, kinek tanítását és életét ismerjük, közbenjárását pedig megtapasztaljuk. Lehet ez a szent a védőszentünk, neveink után, de lehet választatott szent is. Lehet sok ilyen égi barát, akiket időről időre megkérünk ügyeink, elsősorban lelki ügyeink intézésére. Így megtapasztalhatjuk és átélhetjük a „mennyeiek” szeretetét és együvé tartozásunkat. Forgassunk ezért olyan lelki könyveket, amelyek ilyen értelemben felvilágosítanak bennünket a szentek életéről és tanításáról.

*Lumen Gentium 49 – A Katolikus Egyház Katekizmusa 200. oldal Szent István Társulat Bp.1993

** u.o.