A készület harmincegyedik napja: Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú emléke

„Készítsd fel magad, barlang, * közeledik a Krisztust méhében hordozó Jerke! * Jászol, fogadd be azt, aki bennünket, * a föld szülötteit, * oktalan cselekedeteinktől szavával feloldoz!” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás és elmélkedés

Közeledik a Megmentő, hogy feloldozzon, Nüsszai Szent Gergely így fogalmazta ezt meg nekünk: „Miután a bűn gyökeréből fakadt gonoszság egész hatalma megmutatkozott, és az egyes nemzedékek már ismert dolgaiban a gonoszságban elburjánzott, - akkor amint Szent Pál mondta az athénieknek –, Isten a tudatlanság korát elnézve (ApCsel 17,30), eljön a végső napokban; amikor egy sem volt, aki értette volna és kereste volna az Istent, amikor mind eltértek és mind haszontalanná váltak (Zsolt 13,2), amikor mind a bűn alá lett foglalva (Róm 3,3), amikor eláradt a törvénytelenség, amikor a gonoszság homálya végső határáig növekedett, akkor jelent meg a kegyelem, akkor kelt fel az igazi világosságsugara... Látva azt a barlangot, amelyben megszületett az Úr, gondolj a vaksi és vakondok emberi életre, amelybe eljött az, aki megjelent a sötétben és a halál árnyékában ülőknek (Iz 9, 2)! Be van pólyálva az, akit bűneink kötelékei kötöznek meg. A jászol meg az állatok helye, ebben születik az Ige, hogy az ökör megismerje gazdáját, és a szamár urának jászolát (Iz 1, 3). Az ökör a törvény igájába van fogva, a szamár teherhordó állat, amelyet a bálványimádás bűne nyom. Az állatoknak megfelelő takarmány és élet a széna, és Ő sarjaszt füvet az állatoknak a próféta szava szerint (Zsolt 103, 14). Az értelmes teremtmény azonban kenyérrel táplálkozik. Ezért a jászolban, amely az állatok asztala, elénk kerül az élet mennyből alászálló kenyere (vö. Jn 6, 48), aki az értelemben lett, hogy az értelem nélküliek is részesüljenek az értelmes táplálékból. Az tehát aki a jászolban van, mindkettőnek az ura, közvetít az ökör meg a szamár között, a kettőt elválasztó válaszfalat lebontva, a kettőt önmagában egy új emberré teremtette, az egyikről levéve a törvény súlyos igáját, a másikat megszabadította a bálványimádás terhétől (vö. Ef 2, 14).

De emeljük szemünket az égi csodákra! Íme, mert nem csak a próféták, és az angyalok hirdetik nekünk ezt a nagy örömhírt, hanem a maguk látványos csodáival az egek is hírnökei az evangélium dicsőségének. Mert mint az apostol mondja, Judából kelt a Felkent (vö. Zsid 7, 14), csak éppen a zsidót nem ragyogja be a Felkelő. A mágusok idegenek, nem tartoznak a szövetséghez, nem letéteményesei az ígéretnek, rájuk nem vonatkozik az atyák áldása, ám a felismerésben megelőzik az izraeliták népét, és miután az égitestet felismerték, nem maradt előttük ismeretlen a barlangban levő király sem. Ezek hódolnak, amazok üldöznek. Ezek megtalálták azt, akit kerestek, örvendnek.” *

Tanács

Keressük mi is az Urat, és elmélkedjünk szabadítása mértékén, szeretetének határtalanságán.

*Az Egyházatyák Beszédei Krisztus-Ünnepekre I. Karácsonyi ünnepkör 64. 73-73. oldal. Ókeresztény Örökségünk Jel Kiadó 1995.